Nincs az a turista, aki ezen a vidéken járjon és ne látogassa meg a Sóvidék másik hires faluját, Korondot. Parajdi tartózkodásunk harmadik napján mi is lementünk szétnézni abba a faluba, ahová Erzsike való, és amelynek jogosan oly büszke képviselője volt húsz évvel ezelőtt, amikor megismertük, Kolozsváron. Nem tudom, mennyire büszke Erzsike a mostani Korondra, de sajnos itt már nyoma sincs annak a fazekas kézművességnek, amit édesapja, Oláh Ákos is képviselt 20-30 évvel ezelőtt. Állitólag a művészet nem is a fazekasságban volt, mint inkább a kerámia festésében, ezt általában a nők csinálták, de a fazekasmester a nevével fémjelezte a munkát.
Korond központjában is a posztkommunista székely településekre jellemző elszakitottak egymástól - igazságot - mindentvissza emlékmű áll. Szép. Talán jobban talált volna az ismeretlen fazekasmester szobra ide, hiszen neki köszönhetik a falu mostani virágzását, de talán majd egyszer. 
Korond annyiban különbözik az egykori Jeruzsálemtől, hogy itt legalább (talán) a templomokban nem folyik kereskedelem. Különben mindenhol máshol igen. Az egész falu egy szabadtéri bevásárlóközpont. Outdoor Mall. Nem is lenne ebben semmi rossz, ha valóban azt árulnák, amiről Korond szól: kézimunkát. Ugyanis amikor itt a korondi kerámia mellett megjelentek a moldvai csergék és a kalotaszegi varrottasok, igazán senkit nem zavart, sőt. De amikor kínai fa épitőkockát árulnak a fa országában és a giccstől nem lehet a kerámiát látni, akkor bizony elszomorító erre járni.
A kevés kerámia ami van, az sem a régi. Nem akarok senkit reklámozni, (meg vagyok győződve, hogy Józsa Jánosnak sem azok a legszebb munkái, ami a boltjában ki vannak állitva), de jobb hiján Józsánál az egyetlen hely, ahol elfogadható áron szép korondi kerámiát vásárolhat még az ember. Egy másik elszomorító dolog az, hogy az árak forintban és euróban vannak megszabva, meg sem fordul a fejükben, hogy romániai magyar (vagy akár román) vásárlójuk is akadhat.
Ez az a kerámia, ami ma már nincs Korondon. Lehet, hogy ha lenne, nem venné senki, mert olyan drága lenne. Ki tudja? A buszos anyaországi távolbaszakadtaknak jó az is, amit most adnak. Nincs összehasonlitási alapjuk. Ezt a tányért édesapám vette Kolozsváron a Malomárok mellett, a lacikonyhákkal szemben 1975 körül. Nagyon olcsón. Akkor nem volt divat magyarnak lenni. Sem nemmel szavazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése