2007 augusztus 3 Parajd, Örvendő

Parajdi tartózkodásunk harmadik napján úgy döntöttünk, hogy a Szováta felé vezető útról balra letérve, a Küküllő partján fogunk letáborozni, ott főzünk krumpligulyást, és onnan megyünk járni egyet az Örvendőre. A képen a Küküllő látható, a túlsó partra egy eléggé rozoga függőhíd visz át, de szerencsére megbírt bennünket. További részleteket nem árulok el, mert nem szeretném, ha jövőre már itt sem kapnánk helyet :).

Péterrel mentünk és Barnival, a Juliska négyéves unokájával, aki sehogysem akarta elhinni, hogy őt Péter nem viszi magával. Lehet, hogy nem is vitte volna, ha valóban túrázni készül, de Péternek már eleve sok telefonálni valója volt (üzleti ügyben) ezért úgy döntött, hogy kijön velünk a 'helyre', de a hegyre nem jön fel, hanem ottmarad Barnival telefonálgatni és a gulyást előkésziteni. (Mit is jelent a mobiltelefon).

Igy aztán csak ketten Melindával mentünk fel a hegyre, ami nem is lett volna baj, ha lett volna gomba, sőt, több jutott volna nekünk :). (Titokban egyesek abban reménykedtek, hogy szokás szerint most is lesz vargánya). Gomba nem volt, de így is jót kirándultunk, ha Melinda itt ezen a helyen ami a képen van nem ijed meg a medvétől, még feljebb is mentünk volna. De a medve miatt visszafordultunk, és egy másik völgyön ereszkedtünk le. Nem volt több, mint két óra, de remek séta volt.

Visszatértünk a Küküllő-menti táborozóhelyünkre és éppen jókor érkeztünk, mert Péteréket már megtámadták valami 'vademberek'. Barni már rajzolt egy térképet is, amin fel volt tüntetve, merre lehet elmenekülni anélkül, hogy a vademberek megtudják, hol a kincs, amit a kalózok rejtettek el egy barlangba még mielőtt mi odaértünk, de a kalózok Barninak elmondták, hol a kincs, csaknemszabadelmondaniavadembereknek. Miután ezt lerendeztük, elkészitettük a krumpligulyást. (Gyengébbek kedvéért burgonyagulyás, a helyiek szerint pityókagulyás). Ez a művelet táborozáskor kötelezően a férfiakra vonatkozik. Bográcsgulyás = férfimunka. Ez a nap sem hiába telt el: