Osztálykirándulás, Nagyszeben

Az egész kirándulásból nekem a legjobban Szeben tetszett. A hatás amiatt is nagy volt, mert végig azon ámultam, mit rendbe tudtak tenni egyetlen év alatt, amit annyi éven keresztül a kommunisták tönkretettek. Szeben ugyanis idén Luxemburggal együtt Európa Kulturális Fővárosa, ezért tavaly az egész belváros fantasztikus felújításon ment át, persze óriási pénzinfúzió segítségével. Az eseményre készülve rehabilitálták a Nagypiacot, a Kispiacot és a Huet teret, felújították a város múzeumait. Kulturális életét nemcsak a két színház, a filharmónia, a két mozi, öt könyvtár, öt kulturális központ kínálata teszi színessé, hanem az utcákon, tereken, úton-útfélen rendezett kiállítások, koncertek is jelzik, hogy valóban európai fővárosban sétál a látogató. 2000-től a várost Klaus Johannis szász polgármester irányítja.

Építészetének páratlan varázsa, középkori utcáival és árkádjaival a város legnagyobb vonzereje. A város hangulatát meghatározza a lakosság valamikori sokfélesége. Nagyszeben lakosainak száma ma 150 ezer, amelynek etnikai megoszlása már a következő: románok 95%, magyarok 2%, németek 1,6%, más nemzetiségűek 1,4%. A századfordulón majdem egyenlő arányban éltek itt románok, magyarok és szászok. A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. Hamarosan az erdélyi szászok kereskedelmi és szellemi központja lett. Szebenszék központja volt, szabad királyi város. Erős falak és 40 bástya védte a várost, ezek a XV-XVII-ik században épültek.

A XVI. században az erdélyi reformáció egyik központja volt. 1658-ban a tatárok dúlták fel, a következő évben már II. Rákóczi György ostromolta. 1688-ban itt hódoltak az erdélyi rendek I. Lipót császárnak, lemondva a török védnökségről. 1690-ben itt választották fejedelemmé Thököly Imrét. 1849 január 21-én még visszaverte Bem támadását, de március 11-én Bem váratlan rajtaütéssel foglalta el. Kapuit a XIX. században sorra lebontották, de falai, tornyai nagyrészt megmaradtak. A Habsburgok alatt az erdélyi gubernium székhelye volt (1703-1791). 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között Szeben vármegye székhelye. Egykor Erdély legnagyobb szász városa volt, de a szászok többsége mára elmenekült, a szó szoros értelmében eladták őket, csak műemlékeik maradtak hátra.

Ez az a ház, amellyel Szeben jelenkori tündöklése elkezdődött. A képen látható Luxemburg Házat (s benne luxemburgi konzulátust) 2004-ben avatták. Az ünnepségre a városba érkezett Henri luxemburgi főherceg és Maria Teresa főhercegné is. A vendégek pillanatok alatt megállapították, hogy a nagyszebeni szász dialektus rendkívül közel áll a Luxemburgban beszélt német nyelvhez. Nem sok kellett ahhoz hogy kiderüljön: a későbbi Hermannstadt települést azok alapították, akiket 1150-ben a mai Luxemburgi Nagyhercegség vidékéről II. Géza király idetelepített. Klaus Johannis polgármester már akkor felvetette annak gondolatát, hogy a két város együtt pályázzon az európai kulturális főváros program megrendezésére. Ez meg is történt. Szeben a nemzeti közösségek és vallási felekezetek sokaságára, egymásmellettiségükre és kölcsönhatásukra alapozott. A város pályázatának a címe: Cultures living hand in hand. A pályázatot elfogadták, a helybéli szász, román, magyar és roma közösségek külön programcsomagokat nyújtottak be, amelyek különleges színfoltokat kölcsönöznek a rendezvénysorozatnak.

A képen látható épület a Brukenthal-palota, itt található a báró Samuel von Bruckenthal nevét viselő múzeum. Maga a palota Nagyszeben híres barokk stílusú műemléképülete a Nagytér (Nagypiac, Grosser Ring) nyugati oldalán. Samuel von Brukenthal építtette 1778–1788 között, miután Erdély kormányzójává választották, majd 1790-ben képtárat rendezett be benne. 1817-ben a gyűjteményt megnyitotta a látogatók előtt. A báró végrendeletében az épületet és a gyűjteményt az Evangélikus Egyházra hagyta. 1946-ban az épületet és a gyűjteményt is államosították, a legértékesebb darabokat a bukaresti Művészeti Múzeumba vitték. A múzeum leírását majd külön bejegyzésben fogom megtenni, ugyanis sok érdekes dolgot tudtam meg róla amíg ott voltunk is, de főleg utólag.

A nagyszebeni evangélikus templom a város egyik legimpozánsabb épülete. A XIV. szzadb épült, egy XII századi templom helyébe, 1471-ben átalakítási munkálatokon ment át. Az épületet a hétszintes torony dominálja, a csúcsát körülvevő négy kis torony a város pallosjogát szimbolizálta. A torony magassága több mint 73 méter, ezzel Erdély egyik legmagasabb templomtornya, összehasonlításként említem meg, hogy a Szent Mihály templom tornya 76 méter (kereszttel 80). A belső északi falon egy Jézus keresztrefeszítését ábrázoló óriási freskó található, 1445-ben készítette Johannes Rosenau, 1650-ben Georg Herman restaurálta. Első orgonáját 1585-ben hozatták, ezt lecserélték 1671-ben egy szlovák mester barokk stílusban épített munkájával. 1914-ben beszerelték a mostani nagy orgonát, amit 97-ben teljesen felújítottak. Ez ma Délkelet-Európa legnagyobb orgonája.

Az evangélikus templom előtt áll Georg Daniel Teutsch (1817–1893) erdélyi szász történész, evangélikus püspök szobra. Olyan díszpolgára volt Szebennek, hogy az Adolf von Donndorf stuttgarti tanár által készített szobrát hat évvel halála után 1899 augusztus 19-én már leleplezték a nagyszebeni evangélikus nagytemplom előtt. A szász történetkutatás neki köszönheti megindítását és haladását, valamint a szász politikai mozgalmakban is élénk része volt. Az 1848-1849-es szabadságharcban mint a segesvári polgárság századosa vett részt. Az abszolutizmus korszakában az önkényuralom ellen küzdött. 1866-tól a pesti országgyűlés képviselője volt, ahol a erdélyi szászok jogait védte. Az erdélyi evangélikus egyház körében 1850-től érdemeket szerzett az egyházi alkotmány megteremtése és kialakulása körül, melyet az egyházkerületi gyűlés 1861-ben végleg el is fogadott. Ezért sokan az erdélyi evangélikus egyház szellemi atyjának tekintik.

A képen látható Tanácstorony, vagy Ratturm a XIII. század végén épült a második erődítmény falába. A Kis- és Nagypiac közt átmenetet létesítő torony Nagyszeben szimbóluma és ugyanakkor Erdély egyik legimpozánsabb kaputornya. A Kispiacról felé néző homlokzatán emléktábla jelzi azt a tragédiát, amely 1586-ban történt, amikor Johann David a kapuívet festette, az épület hirtelen leomlott, és a festőt maga alá temette. Két év alatt a hatalmas kaputornyot helyreállították. A Tanácstoronynak nagy jelentősége volt a város védelmi rendszerében. 1242-ben, amikor tatárok pusztítása söpört végig a településen, a helyiek közül alig százan élték túl a vérengzést. A további támadásoktól tartva, lakói kitartó munkával épített erődítményekkel biztosították a helység védelmét. A bejárat a városba a kaputornyokon át történt, ezekből csak néhány maradt meg, egyikül a Tanácstorony. A torony a város legrégibb tanácsháza mellé épült, innen származik a neve is.

Ha már szimbólumokról beszélünk, akkor itt a másik: a Hazugok Hídja. A legenda szerint a monarchia katonái ide hozták szeretőiket, örök szerelmet ígérve nekik. A Felsőváros dombját az Alsóvárossal a Vízakna utca köti össze, ezt hidalja át a Huet-teret a Kispiaccal összekötő Hazugok hídja. Az építmény az ország legrégibb öntöttvas hídja, európai szinten is rendkívüli művészeti értékkel bír. Elnevezése – „Liegende Brücke" – a XIX. század második feléből származik. 1856-ban a városi vezetőség felhívta a kézműveseket és cégeket egy repülőhíd felépítésére. A javaslat elemzésekor arra a következtetésre jutottak, hogy az építőanyagok közül az öntöttvas lenne a legelőnyösebb, legértékesebb és egyben a legmutatósabb is. Egyúttal megváltoztatták a híd azelőtti elnevezését is, Hazugok hídja helyett Fekvőhíd lett a neve. A híd ma is dísze Nagyszebennek, támasztóívén körbe foglalva, aranyozott számokkal, a felszerelés éve látható, a másik oldalán a szász címer díszeleg.

Mihelyt a Hazugok hídjáról a Kispiacra lépünk, a középkorban a mészáros-céh tulajdonát képező, egyemeletes, különleges épület ragadja meg figyelmünket. Ez most a Művészetek Háza nevet viseli. Nyolc boltívével a tér felé tekintő épületet már a XIV. századi írások is megemlítik. Homlokzatán, egy koszorúban, a szász címer mellett, az 1789-es évszám olvasható, restaurációjának éve. A nyolc bolthajtás mögött nyitott folyósó van, itt mészárszékekben árulták a húst a második világháború utáni időkig. Most két múzeum otthona, illetve képzőművészek kiállításait rendezik itt. Nagyszebeni látogatásunk során legalább egy dolgot biztos tanultam: mégpedig azt, hogy egy jó ötlet segítségével vissza lehet állítani még egy város egykori nagyságát is. Csak hinni kellett benne és gondolom, sok kitartás kellett hozzá, de végülis Szeben lett 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa.