2013. július 30., kedd

Mostar - Szarajevó, Bosznia-Hercegovina

 
Bár eredetileg nem állt szándékunkban Mostaron keresztül érkezni Szarajevóba, a sors (és a GPS) mégis úgy hozta, hogy Opuzen-től a Neretva mentén utaztunk Jablanicáig, így Hercegovina "fővárosa" Mostar (ejtsd Mosztár) is útbaesett, nem tehettük meg, hogy ne nézzünk be. Annyi mindent hallottunk erről a városról, sőt, az egész országról, hogy - finoman fogalmazva - vegyes érzésekkel szálltunk ki az autóból Mostar egyébként csendes központjában. A város a Hercegovina-Neretvai kanton székhelye, és emellett a boszniai horvátok kulturális, politikai központja (innen az örök konfliktus).
 
 
 
 A város nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az úgynevezett „Öreg hídról” kapta (szerbhorvátul Most stari, most=híd, stari=öreg). A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Az Öreg híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A polgárháborúban lerombolták, majd 2005-ben ismét régi alakjában építették újjá. A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság de jure fővárosának. A város etnikailag még mindig megosztott. A bosnyákoknak és a horvátoknak is külön egyetemük van. Mostar jelenleg is Hercegovina gazdasági központja, az ipari zóna a város nyugati részén alakult ki. Bosznia-Hercegovina legmelegebb városa: nyáron a hőmérséklet a 45 °C-ot is elérheti.

 

1990-re a horvátok, a szerbek és a bosnyákok között pattanásig feszült a helyzet. Bosznia-Hercegovinában a háború egy évvel Horvátország után, 1992-ben tört ki. A város a bosnyák-horvát konfliktus központja volt. Amit a kommunista időszakban felépítettek, azt a háború tönkretette, sőt az évszázados emlékművek, köztük az Öreg híd is megsemmisült 1993-ban. Kezdetben még a szerbek uralták a nagyobb mostari hegyeket a város keleti felén, 1992-ben azonban a horvátok kiszorították őket a területről. Ezután, 1993 májusában, a bosnyákok lázadtak fel a horvátok ellen és kezdetét vette a bosnyák-horvát konfliktus. A horvátok blokád alá vették a bosnyákok által lakott keleti területet és bombázták az ott levő bosnyák hadsereget. A háborús konfliktusnak több mint 1000 halálos áldozata volt a városban.

 
"Az idelátogató turista számára szinte kitapintható a feszültség és a város tragikus sorsa. Bár az óváros gyönyörű, pezsgő életű, lehetetlen megközelíteni anélkül, hogy észre ne vennénk az elmúlt háború fennmaradt sebeit. Némelyik máig felújítatlan épület olyan golyózáporban részesült, amit épp ésszel fel sem tudunk fogni. Bár annyira nem szembeötlő, de a temetőkké alakított parkok sem nyújtanak szívderítő látványt. Mindenki érintett. Kicsit visszatetsző pár turista viselkedése is, akik nem törődve a helyiek érzéseivel, ezen épületek láttán úgy viselkednek látványosan, kacarászva fényképezgetve, mintha vidámparkban éreznék magukat." (www.bosznia.net)
 

 
A Neretva jellegzetesen zöld színű folyó, mely több, mint 200 km-en át szeli Hercegovina hegyeit. Már a folyó melletti úton végighaladni fantasztikus élmény, áthalad a legszebb hercegovinai városokon: Konjicon, Jablanican, Mostaron.  Nyáron sem nő 12 fok fölé a víz hőmérséklete, mégis fürdenek a fiatalok benne. Vize olyan tiszta, hogy a folyó felső szakaszánál tisztítás nélkül használható ivóvíznek, de állítólag abba sem halunk bele, ha a mostari híd alatt is nyelünk egy kortyot belőle. Több helyen vízierőműveket telepítettek a folyóra, de ezt valahogy úgy oldották meg, hogy a ne legyen annyira elcsúfítva a folyó, sőt cserébe létrehozták pl. a Jablanica víztározó tavat, ami ugyancsak gyönyörű turisztikai látványosság.

 
Délutánra megérkeztünk aznapi utazásunk célpontjához, Bosznia-Hercegovina fővárosába, Szarajevóba. Eleinte M. hallani sem akart róla, hogy történelemkönyveink baljós emlékezetű városát csak útba is ejtsük, nemhogy megszálljunk benne. Mondanom sem kell, hogy nagyon rövid időn belül a tartózkodás rajongássá alakult mindkettőnkben. Hamar rájöttünk, hogy nem Szarajevó robbantotta ki az első világháborút, hanem az emberek. Annyira szép és gazdag ország ez a Bosznia, hogy nem csoda, hogy Ferenc Jóskának is, a szerbeknek is, a horvátoknak is kellett, s mindig elfelejtették megkérdezni erről a bosnyákok véleményét...

 
Megérkezve szállodánkba, egy igazán kedves recepciós lánytól megkérdeztük, mi az amit érdemes Szarajevóból látni 2-3 óra alatt. Az ifjú hölgy azt javasolta, nézzük meg az óvárosban, a Bakijska dzsámi környékén a "kulturális határt" itt talákozik a legszembetűnőbb módon az osztrák-magyar építészet a keleti, bizánci stílussal.  S valóban a bosnyák főváros utcáin a török építészet megannyi műemléke szép kontrasztban áll a Monarchia által hátrahagyott középületekkel és az országot uraló vallási sokszínűségnek teret adó templomokkal. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.


Lehet, hogy sokan elfelejtették azóta, vagy talán egyesek nem is tudták, hogy az 1984. évi téli olimpiai játékokat 1984. február 7. és február 19. között Szarajevóban rendeztek meg. Három ország három városa jelentkezett a 84-es téli olimpiai játékok megrendezésére. A második fordulóra Szapporo és Szarajevó maradt versenyben, végül a 39 szavazattal a jugoszláv város nyerte el a rendezés jogát. A szarajevói játékokon tíz sportágban illetve szakágban huszonnégy férfi, tizenhárom női és kettő vegyes versenyszámban osztottak érmeket. Az  éremtáblázat első három helyezettje: NDK, Szovjetunió, Amerikai Egyesült Államok :)


Nincsenek megjegyzések: