Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
Halvány gőzöm nincs róla, hogy kiről nevezték el az István-forrást. Nincs kizárva, hogy egy pásztorról kapta a nevét, mint annyi más Kolozsvár-környéki földrajzi hely. Annak ellenére, hogy egy ismert Bükki-forrás, semmi írott nyomát nem találtam (legalábbis interneten). A forrás a Plecska-völgyön felvezető aszfaltozott úttól nem messze található, a Szent János-kút utáni első (hajtű)kanyartól előre. A forrás környéke nemrég lehetett felújítva, szép kézimunkával készült padok és asztal fogadja a kirándulókat, a forráshoz pedig új híd vezet át a patakon. Az István-forrást, ha nem lenne már egy Kolozsváron, Cérna-forrásnak is lehetne nevezni, olyan vékonyan csordogál még akkor is, amikor nincs szárazság...
A forrás koordinátái:
N 46° 43.198 E 023° 33.753
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése