A szurokfűgyűjtés szezonja már két héttel ezelőtt megkezdődött, amikor apámékkal a Ronki-szorosban voltunk. Akkor mutatta meg Márta néni azt a növényt, amelynek virágjából szerinte Székelyföldön mindenki teát főz. Ami igaz igaz, számomra is kellemesnek tűnt az aromája, de kissé gyanús is volt, mert inkább fűszernövényre emlékeztetett, mint teafűre. Végül rájöttem, hogy leginkább a majoránnához és a kakukkfűhöz hasonlít a szurokfű illata.
Vasárnap a Bácsi-torokban kirándultunk, amikor M. rábukkant egy elég szép adag szurokfűre a völgy nyugati végén lévő tisztáson. Ez az a tisztás, ami balra felnyúlik a Hója-gerincre. Felhívtam apámat, aki azt mondta, hogy a virágot szokták szedni és megszárítják, abból főznek teát. Erre mi is csak a virágját tépegettük le, de szaporánk így is volt szépen, mert jó sok volt belőlük. Erre amikor hazaértünk, megtudtam, hogy nyugodtan szedhettük volna mindenestől.
Ugyanis a szurokfű nem más, mint a vadmajoránna, vagyis mindennapi konzumnyelvünkön: oregano... Na. Aki nem tudta, az tudja meg. A szurokfű 30–80 cm-t is elérő, aromás illatú, félcserje jellegű évelő növény. Szára gazdagon elágazó, négyélű; keresztben átellenes állású levelei oválisak és szőrösek. Apró, bíborszínű, ajakos virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő tálörvekből fejlődnek ki. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Leginkább a meszes talajokat kedveli. (wiki).
Na akkor lássuk mire is jó? A szurokfű teája étvágygerjesztő, idegnyugtató, köhögéscsillapító hatású. Virágzó hajtásai és levelei vágva vagy morzsolva kerülnek forgalomba. Divatos fűszer, az olaszos tésztákhoz, elsősorban a pizzákhoz, levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz használják. A növény illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő thymolt tartalmaz, ezért a természet antibiotikumának nevezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése