Budapest: Normafa

Rövid berekfürdői nyaralásunk pihenését totál bepótoltuk Budapesten... Kifogtuk az év eddigi legnagyobb kánikuláját, olyat, amilyen csak a hetedik kerület szűk és magasra épített utcáiban mutatja ki igazi dühét... Főleg éjjel kettőkor, amikor a tárva-nyitott ablaknál levegő után kapkodva hallgattuk amint a hajléktalanok vitatkoztak a szemetesekkel, hogy elvihetik-e azt a sittes konténert amiben addig aludtak, vagy nem. De ez számunkra nem újdonság, Budapest minden nyáron rajtunk tölti ki kánikula-bosszúját. Mert a hőguta városa nagyon jól tudja, hogy mi erdélyiek vagyunk és arra gondol, hogy bezzeg mi otthon... DE KÉREM, EZ NEM ÍGY VAN, azok a csíkiek meg a bodzafordulóiak! Mi kolozsváriak vagyunk, nem áhítjuk éppen ennyire a hőséget... :)

A pénteki-szombati kánikula vasárnap mindannyiunkat kikergetett a házból, még vendéglátóink, K. és L. is velünk jöttek, pedig rájuk aztán a kirándulás igazán nem jellemző. A Normafát választottuk célpontul, két okból is: reméltük, hogy hűvösebb lesz, mint a M. utcában és (én) reméltem, hogy a Jánoshegy felé vezető uton megtalálhatunk néhány geoládát is :). A Jánoshegyi ládaösvény kezdőpontja így a Gyermekvasút Csillebérci állomása lett. A Gyermekvasút keskeny nyomtávú vasút, Budapest egyik közlekedési látványossága a város II. és XII. kerületében. A vonal Széchenyihegy és Hűvösvölgy állomásokat köti össze. A pálya 11,2 km hosszú, ezt a távot a szerelvények 20 km/h megengedett sebességgel 45-50 perc alatt teszik meg.

Mindössze két évvel a II világháború befejeződése után, 1947-ben született meg a gondolat, hogy kisvasutat építsenek a gyermekek számára. A tervezett intézményt kezdetben Gyermekvasútnak nevezték. Az úttörőmozgalom előretörésével a Gyermekvasút nevét a megnyitásra már Úttörővasútra változtatták. A Gyermekvárost Úttörőköztársasággá, a Szent Anna kápolna állomást Előre állomássá nevezték át. A Gyermekvasút építésének idején az akkor épülő csillebérci gyermektábor (más néven: Úttörőköztársaság, Úttörőváros) helyszíne tömegközlekedési eszközökkel nem volt megközelíthető. Egyes értelmezések szerint a Gyermekvasút létesítésének célja kizárólag a táborba való utazási lehetőség megteremtése volt. (http://www.gyermekvasut.hu/)

Végülis mi a Normafához készültünk: ez pedig a Svábhegy–Jánoshegy vonulatában található. Az itt elterülő tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé és a belső budai hegyvidékre. A Normafa könnyen megközelíthető a BKV járműveivel, a 21-es és a 21A buszjárattal és a Gyermekvasúttal (Normafa megállóhely). Mi autóval mentünk és kissé túl hamar leparkoltunk, az Istenhegyi víztoronynál. Innen olyan húsz percet sétáltunk a Normafáig, majd onnan indultunk tovább. Visszafelé aztán megálltunk azon a helyen, amit ma is Normafának neveznek. Ez a fa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent.

 

A fát többször is villámcsapás érte, és 1927-ben egy villám végleg elpusztította. A fa arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek játékszüneti napokon – „norma nap”-okon, amikor vallási okokból tilos volt játszaniuk – ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben a színház akkor már ismert színésznője, Schodelné Klein Rozália itt elénekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés (eredetileg a fa neve Viharbükk volt). A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette volna, ezért a Margit-szigeti artézi forrás vízesése alá helyezték, hogy a meszes víz azt majd bevonja, és tartósítsa. Sajnos a torzó ennek ellenére elkorhadt.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb tölgyfákat ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt. Az emléktáblán a Normafa története és Devecseri Gábor pár soros verse olvasható. Most itt gondolom, hogy nem kell elmondanom magánvéleményemet, miszerint az új Normafa biztos nem fogja a régi Normafa korát megérni, ugyanis (majdnem) minden arrajáró emberszabású marha bicskával belevési saját és más állatok nevét... „Normafa, Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben, Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled, Normafa, Majdanidőn lombod közt éled az ének, Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon." (Devecseri Gábor).

Az emléktáblán pedig, a hitelessség kedvéért szó szerint ez áll: E helyen állott az a bükkfa, amely a hagyomány szerint Mátyás király születésekor sarjadt, s 1927-ben bekövetkezett pusztulásáig Buda és Pest polgárainak kedvelt kirándulóhelye volt. A régi Nemzeti Színház művészei a játékszüneti – normanapokon ide jártak ki, és egy ilyen ünnepség alkalmával Schodelné Klein Rozália a színház operatársulatának Európa-hírű tagja 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját. Ennek az eseménynek az emlékére nevezték el a fát Normafának. Az elpusztul Normafa helyett 1962-ben ültették azt a bükkfát, amely most a márványtábla mögött áll. Budapest Művész Sportkör 1969. Ajánlom ezt a kirándulást minden olyan erdélyi és másvidéki honfitársamnak, aki látogatásai, ott-tartózkodásai során évek-évtizedek óta nyeli Budapest porát és nem is gondolná, hogy azért még a főváros is tartogathat számunkra kellemes "meglepcsiket" :)