2010. szeptember 4., szombat

Brassói Geoquest

.
.
Szeptember első hétvégéjén, egy aránylag mozgalmas nyár befejező akkordjaként leutaztunk Brassóba geoládázni. Alig egy héttel azelőtt szervezték itt meg a Geoquest Transylvania nevű ládamaratont, így mi is le szerettük volna aratni a magunk részét. Megszállni a barcarozsnyói Casa Leah nevű panzióban szálltunk meg, előnyére szolgált az ár (~15 EUR/szoba/éjszaka), hátrányára a Brassótól lévő (nagy) távolság és a csatornabűz. Azonkívül minden rendben volt. Pénteken érkeztünk, innen jártunk be szombaton és vasárnap Brassóba geoládákat keresni, illetve ezáltal a város legérdekesebb nevezetességeit megnézni. Ízelítőül bemutatom Brassó néhány nevezetességét:
.
.
.
.
Barcarozsnyón található Erdély legnagyobb parasztvára. A panzió teraszáról készült kép jobb felső sarkában is látható várat a város szász lakossága építette ki a 15. században, majd Báthori Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 40 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár kedvező fekvésének köszönhetően nyaranta látogatott turistacélpont.



Akárcsak Kolozsvárnak a Szent-Mihály templom, Brassónak legismertebb épületévé, mondhatni szimbólumává egy másik templom vált: a híres Fekete-templom, a mai Románia legnagyobb temploma. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A modern kori felújításkor eltávolították róla a koromréteget. 1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom helyére. 1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé.


A Fehér-torony bár falakon kívüli őrtorony volt, mégis a brassói városerőd szerves részét képezte. A torony a Belváros felett északkeletre emelkedő Hernyó-hegyen, a Pojánára vezető út mellett található. 1460 és 1494 között épült. A város felé zárt félkör alaprajzú tornyot a Graft-bástyával felvonóhíd, lépcső és a mellette futó védőfal kötötte össze. (A torony 30 méterrel fekszik a bástya fölött, a nemrég ismét megépített lépcső hossza 59 méter.) Magassága 20 méter, átmérője 19 méter. Eredetileg ötemeletes volt, falaiba szuroköntő nyílásokat vájtak. 1678-ig az ón- és rézöntők vigyáztak rá, békeidőben is két ember őrködött benne. Az 1689-es tűzvészben leégett és 1723-ban állították helyre. A 2000-es években újították fel.



A Fekete-torony Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Hernyó-hegy oldalában, a Kovácsok bástyájához közel áll. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben, villámcsapás következtében leégett és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. Felújítása során 1995–1996-ban vitatható módon eltávolították róla a koromréteget és üvegtetővel fedték be. A 15. században, a Fehér-toronnyal egy időben emelték, de csak 1541-ben említették először. 11 méter magas, három emeletes, alapterülete 25 m², a falak vastagsága a földszinten 1,7 m. A Kovácsok bástyájával felvonóhídon és föld alatti alagúton keresztül érintkezett. Első műemléki felújítására csak az 1990-es években került sor, miután 1991-ben az esőzések miatt déli fala leomlott. Belsejében régi fegyverekből látható kiállítás.



A Katalin-kaput az 1526-os árvíz után építették a korábbi, 1522-ben említett Szentlélek-kapu helyén. Nevét onnan kapta, hogy a Katalin utca végén helyezkedett el. Az utca és a körülötte fekvő negyed névadója a „szürke nővérek” kolostora Alexandriai Szent Katalinnak szentelt kápolnája, amely az utca másik végében állt. 1559-ben építették a kapu ma is látható négyszögletes alapú, háromszintes kaputornyát a reneszánsz toronysisakkal és a négy fiatoronnyal, amelyek a város pallosjogát jelképezik. Kezdetben mind a nyolc lőrés mögé egy-egy kőhajító gépet állítottak. A külső oldalán húzódó vizesárkon felvonóhíd tette lehetővé az átkelést. 1827-ben a kaputorony kivételével lerombolták, a kaputornyot raktárnak rendezték be, nyílását pedig befalazták. Modellül szolgált a budapesti Vajdahunyad vára délkeleti, ún. Katalin-bástyatornya számára.


A Bolgárszegi-kapu (Poarta Şchei, Waisenhausgässer Tor) 1827-ben épült, klasszicista stílusban. Rajta keresztül halad át a forgalom java része a városközpont és a Bolgárszeg között. Három kapuívből áll: két kisebb gyalogosok számára és egy nagy ív a járművek számára. A Katalin-kaputól az 1927-ben, eredetileg óvodának épült egyetemi épület választja el. 1955-ben eltávolították róla a feliratait elborító kúszónövényeket. A kaput közelmúltban újították fel.


A brassói Fellegvár a Fellegvár-hegy tetején, 651 m tszf-i magasságban épült erőd. A hegyen először 1524-ben építettek erődöt fából, amely egy félkör alakú toronyból és védőfalból állt. 1529-ben a Szapolyai-párti Petru Rareş, mint a Ferdinánd-párti Brassó erődjét lerombolta. 1554–1557-ben építette föl kőből Castaldo. 1618-ban tűz rongálta meg, de 1625–1630-ban kibővítve újjáépítették és ezt a formáját őrzi máig. A négyszög alaprajzú erőd sarkaira négy olaszbástyát építettek, tornyokkal erősítették, egyetlen kapuját felvonóhíd segítségével tudták lezárni (a mai kapu nem az eredeti, hanem 1817-ben készült). Ekkor fúrták 81 méter mély kútját is. Raktárként és határőrkaszárnyaként is használták, majd a 18. század végétől kezdve rövid megszakításokkal egészen 1954-ig börtön működött benne. 1848 előtt sörözőt is üzemeltettek falai között. A várban ma középkori étterem és fegyverkiállítás működik. A domboldalt parkerdő borítja, melyet sétányok szelnek át.


Nincsenek megjegyzések: