2010. augusztus 8., vasárnap

Jósikafalva, víztározó


Felsőőrre indultunk tulajdonképpen, de Fanniéknál csak vasárnaptól lett volna szoba, mi pedig el szerettünk volna indulni Kolozsvárról szombat reggel, így Jósikafalván (Belis) foglaltunk szállást egy éjszakára. Jósikafalva egy Kolozs megyei hegyvidéki település, amely Kolozsvártól kb. 70 kilométerre nyugatra, és Bánffyhunyadtól 30 km-re, délre található. A község mócföldön, a Gyalui-havasok és a Vigyázó között helyezkedik el 1050 m tengerszint feletti magasságon, a bélesi-tó, azaz a Jósikafalvi-víztározó partján, amely a Meleg-Szamos felső folyásánál épült.



Az éjszakát ebben a panzióban töltöttük. Gombaszezon lévén nem is sokat törődtek velünk a házigazdák, a panzió földszintjén ugyanis gombafelvásárló központot működtetnek, a kapu előtt egy indulásra kész olasz rendszámú hűtőkocsi állt, az udvaron pedig egy másikba éppen pakolták fel a gyönyörű hiribegombákat. Érdekességképpen elmondanám, hogy a falusiaknak 2 dollárt fizettek érte, míg a boletus edulis világpiaci ára kilogrammonként 20 és 80 dollár között mozog, sőt 1997-ben New Yorkban 200 dollárt kértek érte.



A hátsó udvaron felhalmozott rothadtgombabűzt leszámítva a panzió igazán elsőosztályú volt. A tulajdonosok családi háznak építették, a szobák tágasak, szellősek és nagyvonalúan voltak berendezve. A fürdőszobák bármelyikét elfogadtam volna otthonra is. Állítólag nem is akárkinek adnak ki itt szobát :) Nem is volt rajtunk kívül senki aznap az egész házban, a tulajdonosok este hazamentek Bánfihunyadra és megkértek, hogy a kulcsot hagyjuk a szolgálónál aki a nyárikonyhában lakott.



A Belis-Fantanele víztározót 1970-1974 között építették a Meleg-Szamos felső szakaszán energiafejlesztési és vízgazdálkodási céllal. A tó területe 9,8 négyzetkilométer, hossza 13 km, és 990 m magasságban fekszik az Észak-Erdélyi-középhegységben, a Gyalui-hegység, a Vlegyásza és az Öreghavasok találkozásánál. Az építkezés során Jósikafalva lakóit kilakoltatták és a mai falujukba költöztették őket. Ezenkívül több tanyát (Ples, Dadesti, Giurcuta, Bolojesti) is elnyelt a felduzzasztott Szamos és csak nagyon száraz nyarakon válnak láthatóvá a romok, ezek közül a legismertebb a Giurcutai templom maradványa.


Nincsenek megjegyzések: