2010. július 31., szombat

Peschendorf - a csendes falu


Segesvári kiruccanásunk alkalmából meglátogattuk a legcsendesebb falut, amit valaha láttunk: Bese falut, ami románul Stejarenii, németül Peschendorf. Először azt hittük, hogy a falu teljesen elhagyott, de aztán találkoztunk két-három gyerekkel és a házakon is eléggé jól látszott, hogy mégiscsak lakják őket. Azonkívül semmi: sem kutyaugatás, sem tehénbőgés, sem szekérzörgés, még ólálkodó cigányok sem, pedig ezek mind hozzátartoznak a falusi élethez.







Bese egy nem mindennapi falu Romániában, Maros megyében. Dános község része, a trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. Első írásos említése 1305-ben történt "Villa Besse" néven. Akkoriban került a falu az Apafi család birtokába. 1340-ben a Nagyszebeni tartományi képviselőház elismeri és megerősíti az Apafiak tulajdonjogát. 1493-ban Bese község átkerül a Bethlen család tulajdonába.





Mivel fontos útvonal mentén feküdt, a 16–17. században a falut a törökök többször elpusztították. Ezután még erőre kapott, de az 1800-as években már újabb pusztítás érte, ezután románokkal és szászokkal népesítették be újból. A betelepült románok megkapták a szász lakosok szabadparaszti státuszát, ezzel párhuzamosan a határt is újraosztották. A képen látható épület az egykori impozáns, ma düledező iskola és a templomkert közötti telken lévő kultúrház.




A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe, amikor II. Géza magyar király a 12. század közepén a keleti országrész nagyobb arányú betelepítésébe kezdett. Nyolcszáz évi becsületes munka és adófizetés után a 248.000 főnyi erdélyi szász lakosság elkezdett rohamosan apadni. A 2002-es népszámlálás adataiból kiderül, hogy 44.000 román állampolgár vallotta magát német anyanyelvűnek. Hogy ebből hány szász és hány román származású, nem tudom kideríteni, ugyanis most újra "divat" errefelé németnek lenni.



2010. július 30., péntek

Geoquest Segesvár


Július utolsó hétvégéjén úgy döntöttünk, hogy leutazunk Segesvárra a tavaly itt megrendezett Geoquest ládáit levadászni. Persze ez ilyenkor nem csak ládakeresést jelent, hanem városlátogatást is, ugyanis a geoládák általában olyan különleges helyekre vannak elhelyezve, amelyeket érdemes meglátogatni. Két éjszakát aludtunk az Ana Cristina panzióban, az ár tűrhető volt, a szoba tiszta és modern berendezésű, a fürdőszoba teljesen újszerű, a wifi és a közös konyha pedig jól jött.




Segesvár egykor Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt. Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik. Az ősi magyar seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett –es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve. (wiki)






Segesvár ősidőktől fogva lakott hely, 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része.





A vártemplomot egy 12. századi kápolna helyén kezdték el építeni 1350-ben, de 1428 és 1488 között átépítették. Segesvár a 14. századtól szabad királyi város. Várát 1438-ban a törökök feldúlták, de a 16. században helyreállították. Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben. 1506-ban itt erősítették meg a három nemzet unióját. 1544-ben a város protestáns hitre tért. 1562-ben az itt tartott országgyűlés után a vár piacán fejezték le a lázongó székelyek huszonhat vezetőjét. 1600-ban előbb Vitéz Mihály, majd Basta hódította meg.






Itt választották meg erdélyi fejedelemnek 1630. december 1-jén I. Rákóczi Györgyöt, 1657. november 2-án Rhédey Ferencet, 1658. október 7-én Barcsay Ákost. 1849-ben Forró honvéd tábornok foglalta el, majd Bem is bevonult ide. 1849. július 31-én határában volt a segesvári csata. 1876-ban a szász székek helyett újonnan létrehozott Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. 1910-ben 5486 német, 3031 román és 2687 magyar élt itt.





2010. július 4., vasárnap

Láda a Tordai-hasadékban

.
Salzburgi és budapesti kiruccanásunk során annyira belejöttünk a geoládázásba (két hét alatt megdupláztuk addigi megtalált ládáink számát) hogy most, miután hazajöttünk nagyon nehéz lett volna leállni. Aki nem tudja, miről van szó, megnézheti itt. Így vasárnap reggel gondoltunk egyet és kimentünk a Tordai-hasadékba, ott volt a Kolozsvárhoz legközelebb található cache amit még eddig nem találtunk meg. Ezúttal is Peterd (Petresti) felől közelítettük meg a hasadékot, ami számunkra azt jelenti, hogy a Bükki-erdőn keresztül a régi menedékházat elhagyva Szelicsén majd Csürülyén keresztül, a tavak mellett, a 107L jelzésű úton érkezünk olyan harminc kilométernyi döcögés után.


.

A Tordai-hasadék, Erdély egyik leglátványosabb és leglátogatottabb kirándulóhelye a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc között alakult ki. A természettudományos magyarázat szerint a hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre. A mintegy három kilométer hosszúságú szurdokvölgy alján, a 200 méteres magasságot meghaladó sziklafalak között folyik végig az Aranyosba ömlő Hesdát-patak.
És ez az amivel mi nem számoltunk. Június elején ugyanis országszerte olyan heves esőzések voltak, hogy a máskor jelentéktelennek tűnő Hesdát-patak mind a négy hidat elvitte, sőt a hasadék előtt található peterdi kemping betonhídját is teljesen elmosta. Mondanom sem kell, hogy a doboz a patak túlsó oldalán volt...

.

.

Nem volt más választásom, mint átgázolni a patakon a bakancsokkal a nyakamban, a túloldalon ugyanis még erdőbe kellett menni, sőt sziklákra is kellett mászni. M. mevárt a patak peterdi oldalán, én pedig valahogy átevickéltem, leültem, a pólómban megtöröltem a vizes lábam, felvettem a bakancsom, megkerestem a ládát, a füzetbe bejegyeztem a találatot, lehúztam a bakancsom, visszajöttem a vizen át, megtörulköztem, felöltöztem ... s aztán eszembe jutott, hogy a csehországi geocoin-t amit kimondottan ezért hoztunk magunkkal Budapestről, elfelejtettem betenni a ládába. Levetkőztem, átevickéltem, leültem, a pólómba már bele sem töröltem a lábam, hanem mezítláb kerestem meg a ládát, betettem az érmét, nyakamba vettem a bakancsom, visszajöttem a vizen át, megtörulköztem, felöltöztem és hazajöttünk mert közben elindult az eső :)

.