2010. június 16., szerda

Salzburg 5: Hellbrunn


Markus Sittikus von Hohenems salzburgi hercegérsek hivatalba lépése után néhány hónappal, 1612-ben adott megbízást új tartományi székhely kialakítására a vizekben igen gazdag hellbrunni hegyek lábánál. Az itáliai művészet és kultúra nagy rajongójaként számon tartott Markus Sittikus a híres dómépítő mestert, Santino Solari-t kérte fel az áhított "Villa suburbana", azaz egyfajta nyári rezidencia megépítésére. Feltételként szabta, hogy az új palota sem eleganciájában sem méreteiben nem maradhat el gyönyörű itáliai társaitól. Salzburg városának déli peremén viszonylag rövid idő alatt elkészült a nagyszerű építészeti remekmű, a hatalmas parkkal és világszerte páratlan vízi játékkal díszített Hellbrunni Kastély, mely ma is a legpompásabb reneszánsz építmények közé tartozik az Alpok vonulatától északra.




Egy dolog biztos: sem a hercegérsek egykori vendégei, sem a kastély mai látogatói nem ússzák meg szárazon a vicces uralkodó nyári palotájának körútját. Mi tulajdonképpen a kastély parkját szerettük volna meglátogatni, ám látván, hogy a kert kétméteres kőfallal van körülvéve, kifizettük a kastély bejáratánál a fejenkénti 10 eurót, majd csak miután a vízijátékokat ötödikes gyerekekkel végigszórakoztuk, azután engedtek ki (be) a parkba. A víz mindig is a kastély meghatározó eleme volt. A közeli hegyekből érkező számtalan forrás vize pezsgő élettel töltötte meg az óriási parkot. A Hellbrunni Kastély világhírű látványosságai immár közel 400 esztendeje a különleges Vízi Játékok – a bokrok és fák lombjai alatt rejtőzködő, vagy éppen a legváratlanabb pontokról előspriccelő vízsugarak.
.
.


Hihetetlen, de szinte változatlan formában, majdnem ugyanazt élvezhetjük, amit a rezidenciát lakó érsekek egykor: titokzatos, misztikus barlangok, víz mozgatta figurák és fura szökőkutak szórakoztatják a látogatókat a kastély és a park minden szegletében. Fény és árnyék játéka, ijesztő és mulatságos jelenségek – az építő és tervező művészek fantáziája egyszerűen nem ismert határokat. Hellbrunn kastélyát végül is csak igen ritkán használták érseki székhelyként. A díszes termek és a különleges vízi játékokkal tarkított, varázslatos kert a kezdetektől fogva ünnepségek, előadások, kulturális rendezvények helyszínéül szolgáltak.


Az impozáns méretű parkot 1730 körül átalakították, Franz Anton Danreiter udvari kertfelügyelő tervei alapján a „kor ízléséhez” igazították. A parkban található isten- és hősi alakokat ábrázoló szobrok a 17. század elejéről származnak. Zárójelben még el kell mondani, hogy A Muzsika Hangja című film egyik jelenetét (amikor Liesl és Franz első alkalommal randevúzik) a hellbrunni kastélypark pavilonjában vették föl. Ha már ott járunk, érdemes megnézni a pavilont is. Egyébként utazási irodák is szakosodtak Sound Of Musicra, elviszik vendégeiket a forgatás összes helyszínére.


Az egykori hellbrunni kőfejtőt Markus Sittikus színházzá alakíttatta, így jött létre a "Steintheater" (Kőszínház), Európa első szabadtéri színpada. És ha már a muzsika hangját említettem, ne feledjük: az Itáliában nevelkedett Markus Sittikus idejében, 1617-ben mutatták be az első operát Itália határain kívül, éppen itt: a hellbrunni kastély parkjában álló kőszínházban. Az opera Claudio Monteverdi "L'Orfeo" című műve volt. A korai barokk korszak egyik fő jellemzője a természethez való vonzódás volt, így a szabadtéri opera ötlete teljesen érthető, ugyanakkor gondolom az egykori kőfejtés akusztikája sem volt megvetendő. A Steintheater-t mai napig is használják nyári szabadtéri előadások bemutatására, sőt állítólag éjszakánként nem éppen hivatalos dance-partyk színhelye.

Nincsenek megjegyzések: