A Várhegyre felvezető meredek szerpentinút egy nagyon romos barbakán udvarára vezet, ahonnan kétfelé lehet tovább haladni. A barbakán a várkapu védelmére szolgáló építmény volt, melyet vizesárokkal vagy felvonóhíddal erősítettek volt meg. Jobbra a vár kb. 10x10 méteres öregtornyához lehet eljutni, melynek három oldalfala az 1860-as években leomlott, valamint a hozzákapcsolódó többhelyiséges, háromemeletes palotaszárnyhoz. Ennek falai a szédítően mély szakadék pereméig épültek ki. A vár XV. századi újjáépítése és egyben kibővítése idején épültek fel az északi rész védőművei, a bejárattól jobbra egy háromhelyiséges lakószárny, melynek végét a 12x12 méteres, 2,5 méter falvastagságú, ötemeletes torony zárja le, melyet még egy félkörű várfal is kerített. A hatalmas torony felső védőfolyosójának tartógerenda nyílásai napjaikban is láthatók, az erődítmény más falaival és épületrészleteivel együtt, de helyreállítás hiányában egyre nagyobb darabok omlanak le a mélységbe. (Forrás: Magyarország Várai.)
A fenti fénykép a szentgyörgyi várból készült, a nyíllal jelölt hely egy kiugró emberi maszkra emlékeztető formáció: a Deák-lyuk a Székelykövön. Hát csak annyit mondok, hogy volt mit menni, de érdemes is volt elmenni odáig. A Székelykő a Torockói-hegység része, egy kopár hegycsúcs Torockótól keletre. A szikla nevének eredete a tatárjárás idejére tehető: az ostrom alól a falut kézdi székelyek mentették fel, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és annak környékét. Benedek Elek jellegzetes meseformájában meséli el a vár felszabadítását itt. Történelemóra: 1257-ben említik először Torockót ezen a néven, 1514-ben a falut és várát a Dózsa György-féle parasztsereg elfoglalja, 1702-ben Rabutin, majd 1704-ben Tiege loboncos labanc csapatai rabolják ki a falut. 1849-ben a közeli Nagyenyed pusztulásakor az enyedi Bethlen Kollégium diáksága is ide menekült. Az 1870-es tűzvész után egyforma kőházak épültek, így Torockó az erdélyi magyar népi építészet egyik legértékesebb, máig megmaradt gyöngyszemévé vált. 1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.
Attól eltekintve, hogy geoládát rejtettünk el a Deák-lyuk, más néven Kőlyuk mellett, geládász társainkon kívül minden vállalkozó kedvű turistának szívből ajánlom ezt a túrát. A barlang a Székelykő déli végéhez fekszik közelebb, a lenyűgöző méretű lyuknak három bejárata van, ezekből fantasztikus kilátás nyílik a két szomszédos falura: Szentgyörgyre és Torockóra. Ezért a látványért megbocsáthatunk a hegynek azért, hogy az utolsó félórát úgyszólván négykézláb kell a kőfolyásokon felfelé megtenni, habár a szintkülönbség alig 250 méter. A barlang neve egy legendához fűződik, amely szerint 1849-ben Nagyenyed pusztulásakor a Bethlen kollégium diákjai ide menekültek és hosszabb időt itt, ebben a barlangban töltöttek.
A modern megbékélés és közös történelemvállalás jegyében, melynek során ők mindegyre megbocsátanak nekünk, úgy békésen elmondanám, hogy Nagyenyedet 1849-ben Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák által vezetett román felkelők elpusztították. A lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka, majdnem ezer védtelen embert mészároltak le helyben: nőt, aggastyánt, csecsemőt. Közel ugyanennyien megfagytak a könyörtelen hidegben azok közül akik a környező hegyekbe menekültek. A férfiak a szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges mészárlás és rablás. A halottak egy részét a vársáncba, másik felét az addig mészoltónak használt gödörbe temették, ahol ma emléktábla áll. Római számok jelzik a pogrom puszta dátumát. A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem ma is álló szobrok, sőt róluk elnevezett iskolák őrzik dicső emléküket.
