2008. november 17., hétfő

KVSC 1907



Vasárnap, miután egy jót jártunk a Bácsi-torok - Csigadomb útvonalon, leültünk szalonnát, kolbászt sütni, erre Péternek eszébe jutott, hogy van egy fölösleges belépője a hatórás CFR-mérkőzésre és megkérdezte, akarok-e vele menni. A bérletet, ha jól értettem a cégtől kapták, ahol mindketten dolgoznak, de Erzsike nem igazán szokott menni. Így abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy elmentem helyette, de ez azt jelentette, hogy erőltetett menetben jöttünk le a Csigadombról és a buszmegállóban már lógott a nyelvünk a nagy rohanástól. Valahogy hazaértünk, éppen átöltöztem és rohantam fel a Hétutca térre találkozni Péterrel. Persze hogy húsz percet vártam rá, dehát ez van.




.
Namost előszöris kezdjük azzal, hogy soha nem voltam nagy futball-rajongó. Tévében nem nézek meccset, élőben pedig eddig nem volt alkalmam látni. Dehát már a stadion előtt, az utcán láttam, hogy ez most valami más. Ez ami most van a fellegvári stadionban, az nem csak futballról szól. Lehet, hogy egyeseknek csak arról, nekem viszont nem. Nekem egy évszázados hagyomány újjáélesztéséről, egy kettétört sorsú város büszkeségéről és a kolozsvári magyarság önbizalmáról szól a CFR mostani pályája. Gyerekkoromban - néhány évig - még volt ott volt a CFR az élvonal-környéken, így már akkor megtudtam, hogy ez a mi csapatunk, bár osztálytársaim akkor azzal magyarázták, hogy munkáscsapat, mi pedig munkásgyermekek vagyunk. Ezt persze leggyakrabban Lacika mondta, akinek az apja zenész volt a kolozsvári filharmóniánál :)



A CFR 1907 Cluj (magyarul: CFR 1907 Kolozsvár) a város 1907-ben alapított labdarúgócsapata. Eredeti neve a rendszerváltásig Kolozsvári Vasutas Sport Club (K.V.S.C.) volt. 1969–1976 között szerepelt a csapat a román A ligában, majd 2004-ben jutott be oda ismét. 2005-ben már az Intertotó-kupa döntőjében játszott a francia Lens ellen. A csapat új nevét nemrég kapta, azelőtt Pászkány Árpád vállalkozó klubátvétele után sokáig CFR–Ecomax volt a neve. Az új név oka az, hogy a csapat megalakításának 100 éves évfordulója 2007-ben volt. Az "Ecomax" pedig azért került ki a névből, mert a csapatnak azóta már több részvényese van. A csapat többségi tulajdonosa az Ecomax céget (is) vezető Pászkány Árpád. Jelenlegi edzője Maurizio Trombetta, miután Cristiano Bergodi és Ioan Andone elhagyta a csapatot. A klub elnöke Iuliu Mureşan. A CFR a 2007–2008-as bajnokságot az első helyen fejezte be, ugyanakkor elnyerte Románia-kupát is.






A CFR az első kolozsvári együttes, amely megnyerte a román bajnokságot, és 1970 óta az első erdélyi együttes, amely a román bajnokság élén végzett. Igaz, a bajnoki cím elhódításában nagy szerepet játszott az is, hogy az együttes huszonnyolc fős keretében mindössze hét román játékos szerepel, de nekünk ez nem fontos. Nekem legalábbis teljesen mindegy, hogy Muresan vagy Yssuf Koné, ha már nem Kovács vagy Kiss. Ez az eredménylista azonban csak a román élvonalra érvényes, hiszen az 1907-ben alakult kolozsvári alakulat (akkori nevén K.V.S.C) az 1910-1911-es szezonban erdélyi bajnok lett, majd 1941-től 1944-ig szerepelt a magyar NB I-ben is, ahol az utolsó szezonjában szintén a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel.







Vasárnap este tehát ott lehettem én is, és mondhatom, nagyszerű élmény volt a KVSC-galéria tapsos-énekes előadásában részt venni. Ezért csak mellékesen jegyzem meg, hogy az Arges FC-vel játszottunk, 2-0 lett az eredmény, a győztes mérkőzést követően a CFR visszakerül az elsőosztály dobogójára (egyelőre csak a harmadik helyre), ahonnan a harmadik fordulóban került le, a Rapid pályáján elszenvedett vereséget követően. Yssouf Koné és Emmanuel Koné remek találataival a CFR kategorikus győzelmet aratott az Argessel szemben. Ha hívnak, még megyek, jövőre pedig szeretnék én is bérletet venni, ha úgy állok majd és a gazdasági válság megengedi. Az embernek néha éreznie kell, hogy tartozik valahová, erre pedig a Gépész utcai stadion nagyon alkalmas hely.







2008. november 16., vasárnap

Csigadomb-futam




Vérszemet kapva múltheti EKE-túrámon, vasárnap reggel M. is Péter is kapva kaptak az alkalmon, hogy a buszos-gyalogos körutat ők is megjárják. Végül nagy nehezen Erzsike is rávette magát, hogy velünk jöjjön. Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor Péter telefonált, hogy nem lehetne valahogy csúsztatni az indulást egy órával, mert éppen telefonált Noémi lánya, hogy menjen ki utána Szovátra, mert ott buliztak és nincs mivel bejöjjenek. Nem voltam nagyon elragadtatva tőle, dehát mit meg nem tesz az ember a barátaiért: levetkőztem és kiporszívóztam a nagyszobát, merthogy addigis.





Az útvonal ugyanaz volt, mint a múlt héten az EKÉ-vel: 31-es busz végállomása Kisbács, Bácsi-torok, McGalagony-út (ezt én neveztem el: a Bácsi-torok és a Csigadomb közti kaptató, rogyásig tele galagonyabokrok szegélyezik), Csigadomb, lefelé sípálya, majd Dónát-út végállomás. Más szóval Bácsiga-túra. Az idő is kiderült, a köd is felszállt, minden feltétel adva volt egy jó kis sétához: erre Péternek eszébe jutott, hogy CFR-meccs lesz hat órától (sőt engem is hívott), így aztán a sétából erőltetett menetelés lett, de azért jó volt. A Csigadomb bokrai ilyenkor tele vannak valamilyen rajtuk élősködő futónak bolyhos-gyapjas fehér virágával, napsütésben az ember azt hihetné, hogy újra tavasz van és nyílik a paducsel :).



Fenn a Csigadombon csak kis tüzet raktunk, éppen a bokrok alól összeszedett rőzséből: nem akartunk sokat sütni, viszont egy ilyen őszi-téli kiruccanáson mindig jólesik a meleg étel. Nekem a nyársonsült kolbász a kedvencem, ámbár vásárláskor általában nem találom el a jóízű kolbászt. (Ebben az országban nincs, nem volt és nem is lesz kolbászkultúra, ugyanazon nevű kolbásznak következő alkalommal teljesen más az íze, de azért tovább próbálkozom...). Na és ehhez társul még a finom, ropogósra sült szalonna utánozhatatlan íze, aromája. Mustárt - ha van itthon - legtöbbször viszünk magunkkal. Péter mindig eszik hozzá vöröshagymát, én is szeretem, de mostanában nem eszem mert másnap is érzem a számban az utóízét:). Ha egy lehetőség van, piciny kocka sajtot is szeretek mellé falni :). Ínyenc vagyok vagy kiránduló?



Reményik Sándor: Csigadomb (részlet)

A vadbozót közt jó volt tévelyegni,
Gyűjteni üres csigaházakat,
S a lakatlan, gazdátlan házikókba
Beleálmodni úrnak - magamat.

Gyerekkorom alvó lapályai:
Holdfényben úszó sejtések felett
Az a kicsi halom: a Csigadomb
Állt és jelentett örök hegyeket.


.
Reményik Sándor sírja a Házsongárdi temetőben
.

2008. november 12., szerda

EKE-túra a Csigadombon


.

Apámék általában szombaton járnak kirándulni. Mi általában vasárnap. Apámék általában az EKÉvel. Mi újabban csak kettesben. A barátaink nagyon elfoglaltak, nemigen érnek rá, meg aztán nem is nagyon vannak :). Amikor megtudtam, hogy M. be kell menjen szombaton az iskolába és éppen hívott apám velük kirándulni, azért nem akartam visszautasítani mert az idén még nem voltunk velük. Hát nagyon örvendek, hogy elmentem. A találkozó szombat reggel kilenckor volt a harmincegyes Széchenyi-téri végállomásánál, úticél: a Bácsi-torok, onnan majd meglátjuk. Túravezetőnk Sáska Pali bácsi volt, a kolozsvári EKE oszlopos tagja.
.


.
A kolozsvári EKÉ-ről tudni kell, hogy az ilyen hétvégi, úgynevezett rövid túrákra általában 65 és 80 év közötti nyugdíjasok szoktak járni, és ilyenkor, novemberben alig gyűlnek össze tíz-tizenötön. Olyan gyönyörű idő volt már egész héten, hogy gondolom azért lettünk a kisbácsi indulási-számlálásnál huszonketten. Amíg kiértünk a Bácsi-torokból, nem is sejtettem, mennyire beteljesedik abbeli reményem, hogy az egész heti meleg még erre a napra kitolódjon. Végül az úticél is eldőlt: a Csigadombra megyünk, s onnan majd a Dónát úton ereszkedünk vissza. A nap kisütött és nem novembert, hanem szeptembert is meghazudtoló erővel ontotta a meleget. Persze én titokban félek tőle - csak nem mondom senkinek -, hogy megisszuk még ennek melegnek a levét előbb-utóbb.


.

.
Mert nem egy normális dolog ez. A természet teljesen megzavarodott. Rügyeznek a fák és a kikerics még nyílik a mezőn. Nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen tudom én, hogy az évek időjárása sohasem egyforma: egyszer ilyen, egyszer olyan. Csakhát mostanában mind olyanabb, és nagy a valószínűsége, hogy ebben mi is nagy szerepet játszottunk. Mármint az emberek. Mostani információink szerint a globális felmelegedés oka a Föld légkörében jelentkező üvegház-hatás erősödése, amit bizonyos gázok koncentrációjának növekedése okoz.

.

.
Ma már minden kutató elismeri, hogy nem csak átmeneti ingadozásról van itt szó. Ha a globális felmelegedés folytatódik, akkor a sarki jég egy része elolvad, ami az óceánok vízszintjének emelkedéséhez vezet. A nagy mennyiségű édesvíz megjelenése az Atlanti óceánban akár a melegvizű Golf áramlás leállását is előidézheti, ez Európában és Észak-Amerikában az éghajlat jelentős lehűlésével járna. A globális felmelegedés okozta klímaváltozás tehát nemcsak felmelegedést, hanem adott esetben lehűlést is jelenthet. Az üvegház-effektushoz nagyban hozzájárul még az erdőpusztítás és a környezetszennyezés. Tehát: ha jövőre olyan nyarat szeretnél, amilyen gyerekkorodban volt, akkor óvd és szeresd a természetet. Ha nem tudod hogyan, az Erdélyi Kárpát Egyesület kirándulásain megtanulhatod. Mindig szívesen fogadják az újoncokat. Én mindenesetre köszönöm nekik ezt a kellemes túrát, mindig sokat tanulok tőlük.

.