Vilia Auto, a díszes

A Viliát, akárcsak a Chaikát a minszki Belomo (Belarus Optiko Mechanichesckoye Obyedinenie) gyártotta. Valamikor ez a gyár S.I. Vavilov szovjet fizikus nevét is viselte. (S.I. Vavilov Mechanikai Művek Minszk). Szergej Ivanovics Vavilov, vagyis eredeti nevén Сергей Иванович Вавилов (1891–1951) fizikus a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke volt 1945-től haláláig. Ő volt a lumineszcencia-kutatásairól ismert szovjet optikai iskola megalapítója. 1934-ben Pavel Cherenkovval együtt felfedezték a Vavilov-Cherenkov effektust, amiért Cherenkov 1958-ban fizikai Nobel-díjat kapott. A Fehérorosz Optikai és Mechanikai Vállalat, vagyis a Viliát gyártó Belomo mellett Minszkben van a volt Szovjetunió egyik legnagyobb óragyára: itt gyártják még most is (!) a Zarja illetve a Luch órákat, az óragyár 7.ooo embert foglalkoztat. A Belomo is működik még, túlélte a változásokat: főleg ipari optikát és mindenféle távcsövet gyárt.

A Вилия Aвто-t 1973 és 1985 között gyártotta a Belomo. Az én gépem gyártási száma 873397o és kívülről nézve perfekt működőképes. Objektívje a 4/40-es Triplet 69-3, záridő 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, viszont nekem nincs "B"-m, bár mások azt állítják, hogy nekik van. A blende 4-től 16-ig változtatható és jessz megtaláltam hogy mitől Auto. Az objektív alsó részén van elhelyezve a blendenyílás-állító kar, azon 16, 11, 8, 5.6, 4 értékek vannak feltüntetve és "A". Namármost én feltételezem, hogy ha A-ra állítjuk ezt a kart, akkor a lencse köré helyezett fénymérő addig nyitja a blendét amennyi fényt lát. De ugyanakkor az is lehet, hogy csak dísz az egész, sajnos nincs bennem már hozzáállás ezt filmmel is kipróbálni. Azt sem tudom honnan lehetne papírt meg szereket szerezni. Különben ez sem egy szép gép, a korabeli keletnémet tégla-modell vonalait követi, viszont megvan rajta minden ami ehhez a kategóriához jár (sőt több is, ha a fénymérő nem kamu).