2008. június 5., csütörtök

Drupa 5: Bodeni-tó, Nonnenhorn



Németországi körutunk harmadik éjszakáját a bodeni-tó partján fekvő üdülővárosban, Nonnenhornban töltöttük a Seehalde utcai Seehalde szállodában. A Bodeni-tó (másként Konstanzi-tó, németül Bodensee, franciául Lac de Constance, latinul Lacus Brigantinus) édesvizű tó Ausztria, Németország és Svájc határán az Alpok északi lábánál. Latin nevét a briganti nevű törzsről kapta, amely a Pallas szerint a vindelik-ek nyugati törzse volt és a tó partján Bregenz (akkor Brigantium) körül lakott. A Bodeni-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava a Balaton és a Genfi-tó után. A tó a svájci és sváb-bajor fennsíkok között fekszik. Németország Baden-Württemberg és Bajorország tartománya, Ausztria Vorarlberg tartománya és Svájc St.-Gallen, Thurgau és Schaffhausen kantonja határolja. Hosszabb (69 km) tengelye délkeletről északnyugat felé halad. Északi ujj-alakú nyúlványa az Überlingeni-tó (Überlinger See). Északnyugati részén egy 4 km hosszú Rajna-meder csatolja hozzá a kisebb Zelli- vagy másként Alsó-tavat (Zellersee avagy Untersee).


A Bodeni-tó vizét főleg a Rajnából kapja, amely egykor Rheinecknél torkollott bele, most azonban 4 és fél kilométerrel távolabb ömlik a tóba, mert iszapja a partot feltöltötte, és mintegy 4 km hosszú és ugyanolyan széles, részben mocsaras és nádas lapályt alkotott. A tó lefolyása valamikor a Duna felé volt, később azonban az Überlingeni-tavon át a Rajnába nyitott utat magának. A víz színe világos-zöldes és hóolvadáskor gyakran hirtelen 2-3 méternyit árad. A Genfi-tavon tapasztalt seiches-hez hasonlóan a Bodeni-tavon is látszólagos ok nélkül emelkedik és száll alább a víz felülete: a környék lakói ezt Rinnen vagy Ruhss-nak hivják. A légnyomás aránytalan elosztása okozza őket; a légnyomás a partokon erősebb mint a tó közepén. Főn idején felszíne erősen hullámzik. A nagy tó felülete ritkán, északnyugati nyúlványai gyakrabban befagynak. Legnagyobb mélysége Arbon és Friedrichshafen között van (254 m).

A tó és vízgyűjtő területe értékes természeti táj, jelentős gazdasági térség és üdülőterület, 1,6 millió ember él körülötte. Mióta a 19. században a Bodeni-tóhoz vezető vasutak kiépültek, rendkívül élénk a forgalom rajta. Idegenforgalma kiemelkedő: évente kb. 6 millió vendégéjszakát töltenek itt el. A tó vizéből 4 millió embert látnak el még messze Baden-Württembergben is. A tavat környező dombokat szőlők, rétek, gyümölcsösök, szántóföldek tarkítják. 26 féle hal él benne: legfontosabbak a nagy harcsák (nem ritka közöttük az 50-60 kg súlyúak). Nonnenhorn egyike annak a három bajor városkának ami a bodeni-tó partján fekszik, Lindau tartományban.


Az üdülő- illetve bortermőváros Wasserburg és Kressborn között fekszik, és az egyik legszebb kisváros amit életemben láttam. A tó egyáltalán nem hatott meg, valószínűleg a piszkoszöld színe is hozzájárult meg az őszies időjárás, viszont a város az gyönyörűnek tűnt még így is. Persze a legtöbb ház egyúttal panzió és kisvendéglő is, tehát minden okuk megvan rá, hogy szépek legyenek, és azok is. Ami még látszik ezen a városon, az a jólét. Rengeteg a virág, gyönyörűek a kertek és minden ház egy építészeti remekmű. Ez az ami Nonnenhornról megmaradt bennem.


Itt láttam életemben először igazi sequoia-fenyőt. Az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője. Az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában élnek őshonos állományai, ma már főképp nemzeti parkokban. A ma ismert legmagasabb növény, a Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Sztratoszféraóriás ehhez a fajhoz tartozik. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. A növényt először Juan Crespi írta le – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, az irokéz törzshöz tartozó Se–Quo–Yahról a Sequoia nevet kapta. Az összes fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. Az örökzöld mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.


A Seehalde szállodát egy Stopp nevezetű család vezeti, Nonnenhorn központjában található, alig száz méterre fekszik a Bodeni-tótól és annak kikötőjétől. Ideális helyen van azok számára, akik a tavon szeretnék tölteni szabadidejüket. Csendes és tiszta, mint tulajdonképpen az egész város és nagyon családias. A konyhája este fél hattól üzemel, nagyon finom schnitzel-t, azaz bécsi szeletet vacsoráztunk itt. Tizenkilenc kiadó szobája van a szállodának, és én melegen ajánlom mindenkinek aki a Bodeni-tavat szeretné megnézni és nem sajnál 80 eurót éjszakánként egy kétágyas szobáért (igaz, hogy svédasztalos reggelivel együtt).


Nincsenek megjegyzések: