.
Vasárnap kimentünk ketten Melindával a Bácsi-torokba, mivel nemhivatalos forrásokból úgy értesültünk, hogy a déli oldalán a legelőnek megjelent a májusi pereszke. Az út odáig elég rossz volt, persze meg sem lehet közelíteni a legelőt kocsival (ami nem is rossz dolog), mi az egykori menedékház udvarában hagytuk az autót. A bácsi úton alig találtam meg a letérőt, annyira be van épülve házakkal és főleg tömbházakkal az egész környék. A tejgyártól a menedékházig viszont alig lépében lehetett menni a gidres-gödrös út miatt. Nagyon rég nem jártunk errefelé, valamikor gyerekkoromban sokat jártunk ide szüleimmel, fiatal házasokként is elég gyakran jöttünk ide, aztán valahogy elmaradt, meg is feledkeztünk róla. A menedékháztól kifelé vezető út mentén volt egy remek forrás, a vize most is megvan, csak az építmény ment tönkre. Kiérve a szurdokból a képen látható kiszáradt tóhoz értünk, ahol aztán kinyílik a völgy.
.
.
Ennél a kiszáradt tónál egyfajta útelágazás van: jobbra felfelé kezdődik a (ha jól tudom) szucsági legelő, balra továbbhaladva a Hója erdő aljába és onnan a Csigadomb fölötti gerincre lehet feljutni. Mi jobbra, a legelő irányába tértünk, átmentünk a patakon egy beszakadt híd mellett és elindultunk felfelé a dombon. Nemsokkal utána megálltunk mentát szedni, amint az a képen is látható. A menták több száz változata tenyészik Európában, Ázsiában és Afrikában. Fajtól függően lehetnek köztük méretbeli vagy külalakbeli eltérések, de az illóolaj-tartalom (mentol) közös bennük: ez adja a mentákra oly jellemző íz- és illatvilágot. Gasztronómiai vagy díszítőértékük miatt már évszázadok óta termesztésbe vonták a különböző mentafajokat. Mi teának szedtük, remek íze miatt nyáron is hűsítő hatása van. Valószínű, hogy én nem fogom inni, mert most olvastam, hogy török kutatók kimutatták, hogy csökkenti az androgén hormontermelést és ezáltal a férfiak libidóját. :)
.
.
Melinda itt most azért olyan boldog, mert megtalálta idei év első csiperkéjét (május 11-én !!!). Persze nagyon szép dolog, de szerencséje volt, hogy én éppen másfelé néztem, májusi pereszkéért pásztázva végig a legelőt. Végül találtunk néhány pereszkét is, sajnos nem annyit, amennyit szerettünk volna. Ugyanakkor találtunk egy kisebb levesre való szegfűgombát is, ami ilyenkor igazán szép teljesítmény.
.
.
A májusi pereszke jellemzői: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos. Kalapja igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le. Lemezei sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Tönkje aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló. Húsa a kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás. Szaga és íze kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és liszttízű. Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával.
.
.
VIGYÁZAT: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Májusi pereszkét CSAK április közepétől június végéig szedjünk.
.
.
Amint említettem zsákmányunk jelentős részét a szegfűgomba tette ki, annak egy része a M. kezében van. A legtöbb mezei gombához hasonlóan ez is ún. boszorkánykörökben vagy boszorkánygyűrűkben terem, Melinda úgy hívja őket, hogy karikók. "Boszorkánygyűrű v. varázsgyűrű (növ.), réten, legelőkön kisebb vagy nagyobb, némelykor egész 16 méternyi átmérőjű köralakú helyek, melyeket eleven zöld, buján növekedő pázsitgyűrű foglal körül. Belül némelykor még egy külön gyűrű is vehető észre, szabálytalanul elhalt darabokból alakulva. Ezek a gyűrűk évenkint növekednek, a zöld gyűrűben több-kevesebb kalapos gomba látható s pedig némely esztendőben oly bőven, hogy a kalapjok helyenkint a kölcsönös nyomás következtében összezuzódik." (Pallas Nagy Lexikon). A szegfűgombára itt most nem térek ki, remélem még szedünk az idén annyit, hogy külön bejegyzést szenteljek neki.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése