2008. május 18., vasárnap

Zilahi Csaba RIOT-cikke a Szabadságban


(fotók: Andersen)

Amint már említettem itt, május 9-én rendkívüli koncerten voltam az Exit klubban. A rendkívüli az volt benne, hogy Áron fiam RIOT nevű együttese lépett fel. Zilahi Csaba, egykori iskolatársam és mai napig iwiwes barátom is ott volt, és egy egészoldalas cikket szentelt nekik a Szabadságban. Remélem nem sértek szerzői jogokat vele, hogyha apai büszkeségemben és a RIOT népszerűsítése érdekében bemásolok néhány részletet. A google-féle Blogger, ahol én tartom a blogomat nagyon keresőbarát (nem is csoda), így feltételezhető, hogy a címben szereplő szavak első oldalra kerüljenek. Jóvátételként álljon itt Zilcsi egy másik cikkjének a linkje is, olvassátok el: Showbusiness itt és most, Korunk 2001.
.

"Május 9., péntek este, Exit klub. Jokerman koncert, előzenekar a középiskolásokból álló RIOT, ez a második fellépése. A kezdés persze csúszik, mivel gond van a cuccal. Sebaj, legalább az apukákkal van idő felidézni a 25 évvel ezelőtti sulizenekarokat, a Fárao, az Echo Rock Band, a Bicolor koncertjeit a Brassai és a „Tizenegyes” zsúfolt dísztermében. Az időutazást hangos gitárriffek szakítják félbe: vajon ez még a hangolás vagy már a koncert? Pár perc szünet, aztán a kb. 30–40 főtől zsúfolásig megtelt „arénában” megdörren egy húzós Scorpions nóta, erőteljes, kissé rekedtes női hanggal. Egy 16 év körüli lány a körülötte csápoló haverek, osztálytársak arcába üvölti: Rock you like a hurricane! A hátam beleborsózik. Ilyen lehetett Rúzsa Magdi vagy a Guano Apes-es Sandra sulis korában."




"Ezek a gyerekek tudnak valamit. Azt biztosan, hogy mi fán terem a jó zene. The Cranberries, HIM, 4 Non Blondes, Twisted Sister. Itt már mindenki pogózik. Persze a szülők (és az újságíró) kivételével. Ám a buli pörgősebb fele még hátra van: Joan Jet, The Distillers, Guano Apes, AC-DC (na, ezt még Rúzsa Magdi sem fújta jobban!) és a kötelező Priest himnusz: Break’in The Law. Míg Áron a szólókat tekeri, kajánul vigyorog és néha beleüvölt a mikrofonba, amit állvány híjján, egy havere tart, Hanna a közönséget vezényli nagy lendülettel. Tomi kissé megilletődve nyomja a riffeket, de egy nótában ő is kiereszti hangját. Végül mégegyszer „We’re Not Gonna Take It”, majd Hannát a publikumból néhányan felkapják és a győztesekhez méltóan magasra emelve éljenzik. Ez aztán az előzenekar!" (Zilahi Csaba: Figyelem, RIOT!, Szabadság, 2008 május 17).

2008. május 11., vasárnap

Májusi pereszke és társai a szucsági legelőn

.
Vasárnap kimentünk ketten Melindával a Bácsi-torokba, mivel nemhivatalos forrásokból úgy értesültünk, hogy a déli oldalán a legelőnek megjelent a májusi pereszke. Az út odáig elég rossz volt, persze meg sem lehet közelíteni a legelőt kocsival (ami nem is rossz dolog), mi az egykori menedékház udvarában hagytuk az autót. A bácsi úton alig találtam meg a letérőt, annyira be van épülve házakkal és főleg tömbházakkal az egész környék. A tejgyártól a menedékházig viszont alig lépében lehetett menni a gidres-gödrös út miatt. Nagyon rég nem jártunk errefelé, valamikor gyerekkoromban sokat jártunk ide szüleimmel, fiatal házasokként is elég gyakran jöttünk ide, aztán valahogy elmaradt, meg is feledkeztünk róla. A menedékháztól kifelé vezető út mentén volt egy remek forrás, a vize most is megvan, csak az építmény ment tönkre. Kiérve a szurdokból a képen látható kiszáradt tóhoz értünk, ahol aztán kinyílik a völgy.
.
.

Ennél a kiszáradt tónál egyfajta útelágazás van: jobbra felfelé kezdődik a (ha jól tudom) szucsági legelő, balra továbbhaladva a Hója erdő aljába és onnan a Csigadomb fölötti gerincre lehet feljutni. Mi jobbra, a legelő irányába tértünk, átmentünk a patakon egy beszakadt híd mellett és elindultunk felfelé a dombon. Nemsokkal utána megálltunk mentát szedni, amint az a képen is látható. A menták több száz változata tenyészik Európában, Ázsiában és Afrikában. Fajtól függően lehetnek köztük méretbeli vagy külalakbeli eltérések, de az illóolaj-tartalom (mentol) közös bennük: ez adja a mentákra oly jellemző íz- és illatvilágot. Gasztronómiai vagy díszítőértékük miatt már évszázadok óta termesztésbe vonták a különböző mentafajokat. Mi teának szedtük, remek íze miatt nyáron is hűsítő hatása van. Valószínű, hogy én nem fogom inni, mert most olvastam, hogy török kutatók kimutatták, hogy csökkenti az androgén hormontermelést és ezáltal a férfiak libidóját. :)

.

.

Melinda itt most azért olyan boldog, mert megtalálta idei év első csiperkéjét (május 11-én !!!). Persze nagyon szép dolog, de szerencséje volt, hogy én éppen másfelé néztem, májusi pereszkéért pásztázva végig a legelőt. Végül találtunk néhány pereszkét is, sajnos nem annyit, amennyit szerettünk volna. Ugyanakkor találtunk egy kisebb levesre való szegfűgombát is, ami ilyenkor igazán szép teljesítmény.

.


.

A májusi pereszke jellemzői: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos. Kalapja igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le. Lemezei sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Tönkje aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló. Húsa a kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás. Szaga és íze kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és liszttízű. Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával.

.

.


VIGYÁZAT: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Májusi pereszkét CSAK április közepétől június végéig szedjünk.

.

.


Amint említettem zsákmányunk jelentős részét a szegfűgomba tette ki, annak egy része a M. kezében van. A legtöbb mezei gombához hasonlóan ez is ún. boszorkánykörökben vagy boszorkánygyűrűkben terem, Melinda úgy hívja őket, hogy karikók. "Boszorkánygyűrű v. varázsgyűrű (növ.), réten, legelőkön kisebb vagy nagyobb, némelykor egész 16 méternyi átmérőjű köralakú helyek, melyeket eleven zöld, buján növekedő pázsitgyűrű foglal körül. Belül némelykor még egy külön gyűrű is vehető észre, szabálytalanul elhalt darabokból alakulva. Ezek a gyűrűk évenkint növekednek, a zöld gyűrűben több-kevesebb kalapos gomba látható s pedig némely esztendőben oly bőven, hogy a kalapjok helyenkint a kölcsönös nyomás következtében összezuzódik." (Pallas Nagy Lexikon). A szegfűgombára itt most nem térek ki, remélem még szedünk az idén annyit, hogy külön bejegyzést szenteljek neki.
.

2008. május 9., péntek

R.I.O.T. - a legújabb kolozsvári rockzenekar

l

Péntek este Áron zenekarát meghívta Laci, a Jokerman gitárosa előzenekarnak az Exit klub megnyitóestjére. Ez volt az első fellépésük amióta új énekesük, Hanna csatlakozott a csapathoz. Amikor először hallottam, hogy Áronéknak lány énekesük lesz, nagyon meglepődtem, hiszen meggyőződésem, hogy néhány kivétellel a női énekesek mindig a soft-rock felé viszik a fiúcsapatokat, már csak női hangjuk miatt is. Én személy szerint nem is hallgattam soha nőnemű énekesek zenéjét, mindig úgy gondoltam, hogy Janis a rockzene női hangját magával vitte - hamvaival együtt - a tengerbe. Nagyon kiváncsi voltam hát, mire költöttük a pénzt hangszerrel, próbateremmel, stb., mert Áron soha egy próbára nem akart minket elhívni. Nehezen kiharcoltam magamnak hogy elmehessek, még abba is belementem, hogy ha belépődíjat kell fizetni, kifizetem, csak vigyen magával :).

l


l

Andráskát, motoros barátomat a cégtől is meghívtam magammal, hogy ne legyek ott feltűnően egyedül a sok fiatal között. A koncert szervezésével volt egy kis probléma, már rég meg kellett volna kezdjék, amikor szólt Áron, hogy nem tudnék segíteni a kocsival lehozni a Jokerman kombóit a próbatermükből, mert aki a cuccokat kellett volna hozza, eltűnt. Persze, hogy segítettem, sőt utána hazamentem áramhosszabbítókért és T.-t is vittem magammal a keverőpultjáért. Mire visszajöttem, már ott volt a rádiós Zilcsi barátom a Tomi apjával (azt mondja, együtt szerveztek gitártáborokat valamikor). Tomi a zenekar ritmusgitárosa, Norbi basszusozik, Vilmos dobol és, mint már említettem, a tizanhatéves Hanna énekel, Áron fiam szólógitáros. Az együttes neve R.I.O.T. (csak nem Rock & Improvisational Orchestra of Transylvania ???). Zilcsivel elbeszélgettünk kicsit a régi átkos-szép időkről (valamikor mindketten szemeztünk a rockzenével, neki még koncertjei is voltak). Végre tíz óra körül (nyolc helyett) megkezdték.

l

l

Őszintén mondom, hogy kellemesen csalódtam. A fiúk is határozottan ügyesek voltak, de a lány az minden várakozásomat felülmúlta. Egyáltalán nem vagyok szakértő, de kívülállóként annyit mondhatok, hogy ezt a lányt egy igazán különleges hanggal áldotta meg a fennvaló. Persze rengeteget kellene még tanuljon és gyakoroljon, hogy ebből karriert csináljon, de a legfontosabb hozzávalója talán meglenne. Azt hiszem tizenegy számot játszottak, hogy őszinte legyek, nem is tudom milyen zenék voltak, talán egy vagy két ACDC is volt és egy Four Non Blondes, de nem is az volt a lényeg, egyszerűen jól éreztük magunkat, (bulizott a közönség, ahogy Áron mondja) és végülis ez a lényeg. A hangkeverés lehetett volna jobb is (lett is a Jokermannál), dehát mire való egy előzenekar, ha nem arra, hogy néha besípoljon :). Mindenesetre első koncerthez képest aránylag nyugodtak és magabiztosak voltak, ha egy-két helyen el is rontották, ügyesen folytatták.

l

l


A közönség pedig... Hát a közönség az 90 százalék barátokból, 5 százalék ismerősökből és 5 százalék rokonokból állt, úgyhogy tombolt volna akkor is, ha öten ötfelé zenélnek, hiszen mindenki tudja, hogy egy rockkoncerthez egyenlő arányban kell a hozzáállás és a tehetség. Tehát a közönség tombolt és pogózott. Na itt elkaptalak benneteket. Nem tudjátok mi a pogózás. A wikipédia szerint a Pogo vagy pogózás egy tánc, melyet általában punk vagy metál zenére táncolnak. Legegyszerűbb formájában a táncoló körülbelül ugyanazon a helyen maradva fel-le ugrál. Gyökere a 70-es évek brit punkmozgalmába vezet, neve egy német cégnek köszönhető. Állítólag Sid Vicious, a Sex Pistols későbbi basszusgitárosa amikor még csak a nézőtérről nézte a koncerteket, rendszeresen fel-le ugrált, hogy a tömegből jobban lássa a színpadot. Egy alkalommal droghatás alatt az ugrálás hevesebbre sikerült és más nézőket is magával ragadott. Jelenlévő újságírók nevezték el az új és hirtelen népszerű táncot pogónak, mert a fel-le ugráló alakok úgy tűntek, mintha pogo stick-en (pogo rugós boton) ugrálnának. A "pogo rugós bot" egy népszerű gyerekjáték: a botra felállva, annak felső végébe kapaszkodva kell a bot aljára erősített rugón ugrálni. A játék (és így a tánc) neve a német gyártó cég nevéből, Pohlmann und Goppel, ered.

l


l

A pogózásnak számos variációja van, módja nagyban függ zenei irányzattól. Az alkalmankénti ütközések és a tánc első látásra szabálytalan volta miatt külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a táncolók egymást lökdösik, illetve verekednek, de ez nem így van. A pogózás célja a a zenére való közös ugrálás, tánc öröme és nem a lökdösődés. Esetleges sérülések történhetnek, de ritkák. A pogo durvább fajtái is előfordulhatnak (pl. pig-pogo, slamdance), ahol a táncolók többet ütköznek, de szándékos ütések és rúgások itt is tabunak számítanak és a komoly sérülések itt is ritkák. A pogó íratlan szabályai szerint a gyengébbekre tekintettel kell lenni, azokat a pogózókat, akik elestek, fel kell segíteni. Nagyobb koncerteken megfigyelhető, hogy baleset során azonnal védelmi kör alakul ki a földön fekvő körül és az elesettet felsegítik. Az arc vagy más érzékenyebb testrészek véletlen megütése után a két fél rövid szemkontaktussal vagy hasonló gesztussal jelzi, hogy „minden rendben”. Ezeknek a gesztusoknak az elmaradása gyakran durvább pogózásra való kihívást jelent.

l




2008. május 3., szombat

A Cérna-forrásnál EKE-alapító turistákkal



Május harmadikán, szombaton kirándultunk apámék túracsoportjával a Cérna-forráshoz. Már annyiszor hívtak és nem mentünk, hogy most én kellett rákérdezzek, hogy mehetünk-e velük. Persze hogy igen, sőt. Nagyon kedvesek voltak, igazán jól éreztük magunkat közöttük, annak ellenére, hogy nem a mi generációnkhoz tartoznak. Azt nem mondtam el, hogy apám és M. néni (a neje) EKE-tagok és hétvégeken, amikor nem mennek hosszabb, hivatalos EKE-túrákra, akkor egy 10-15-20 főből álló csoporttal minden szombaton valahová kirándulnak. Kivétel nélkül mind nyugdíjasok, mindannyian ott voltak, amikor az Erdélyi Kárpát Egyesületet hamvaiból felélesztették 90-ben, jól összeszokott társaság, és úgy vettem észre, hogy nagyon örvendenének, ha fiatalabbak is csatlakoznának néha hozzájuk. Most beszélgetéseikből valami olyasmit értettem, hogy már az EKE sem olyan, amilyen volt, különböző érdekek kezdenek megjelenni, dehát ez előbb-utóbb elkerülhetetlen minden szervezetben. Én csak azért sajnálnám, hogy amit ez a lelkes generáció felépített, azt most egy néhány fős link társaság szétrombolja.






Mindenképpen jó volt velük menni, mert én személy szerint eddig azt sem tudtam, hol van a Cérna-forrás, és általában jó lenne velük menni, hiszen mindig olyan helyekre járnak Kolozsvár környékén, amit csak kevesen ismernek. A találkozó tíz órakor volt a monostori végállomásnál, onnan mentünk gyalog az egykori lövészpálya fölött a Gorbó-völgy baloldali gerincén olyan 4-5 kilométert. Tulajdonképpen végig a Brüll-kilátó irányába mentünk (az Árpád-csúcs felé vezető jelzésen), de az irtás előtt letértünk jobbra és párszáz méter után ott is voltunk. A hely maga amit Cérna-forrásnak hívnak, az egy gyönyörű tisztás, ahol a Vointa turistegyesület asztalokat és padokat állított fel. A forrás, ami rögtön a tisztás alatt van, az a Cérna-forrás, 200 méterrel lennebb pedig a Mackó-forrás található, egy meredek, aránylag eldugott völgyben. A tisztáson letáboroztunk, mi hárman Melindával és apámmal elmentünk megnézni a forrásokat és esetleg a májusi pereszkét, de azt persze nem kaptunk.





A fenti képen látható a pihenőhely, amit a voincások építettek, és mi egy napra elfoglaltuk :). Lehet, hogy ők vasárnaponként járnak ide. Jut eszembe, nemrég olvastam egy cikket a felelősségteljes turizmusról. Nem erről a típusú turizmusról szólt, hanem a hátizsákkal idegen országba utazók etikájáról, de eszembe jutott, hogy milyen nagy szerepe lehet egy ilyen egyesületnek, mint az EKE a felelősségteljes turizmusban. Most is, például, elmentünk velük, és (meglepetésemre) nem volt szalonna- és kolbászsütés. Én nyersen a kolbászt nem tudtam megenni, úgyhogy elvonultam száz méterre, gyújtottam egy kis tüzet és hamar megsütöttem, de következő alkalommal, ha velük megyünk, azt hiszem mi is hideget fogunk enni. Nem tudom, hogy kényelemből, vagy felelősségteljességből nem sütnek szalonnát, szégyelltem megkérdezni, de a tavaly meglátogattuk őket a Nyárádremete melletti vármezői táborban és mindenki a kis gáztűzhelyén főzte a vacsoráját, egy szem tüzet nem lehetett látni sehol. Zenéről, szemétről nem is beszélve. Ez viszont már turizmus-kultúra.


.






A fenti képen a Mackó-forrás látható, hideg, jóízű vize van ennek is mint minden Bükki forrásnak. S ha már együtt kirándultunk, tanultam is tőlük valamit: a lenti képen látható védett és mérgező (!!!) virág a henye boroszlán (Daphne cneorum L.), itteni nevén riszeg-virág. Szép koratavaszi növény, szára 'henye', laposan szétterülő, levelei örökzöldek. A hajtások csúcsán a rózsaszín virágok csomókban fejlődnek. Élőhelye a mészkő és dolomit sziklagyepeken van, de felbukkan dunántúli homokos területeken is. Virágzása április-májusban történik. Erdélyi neve azért riszegvirág, mert a kalotaszegi Riszeg-tetőn tömegesen megtalálható.


.






.


"No, de vérbeli turista, utazó, legkevésbé természetjáró vándor a talpán, aki (...) bele nem kábul a kis és nagy fülemülék, rigók, füzikék kórusában fölfele haladva a henye boroszlán (Daphne cneorum) illatába és mintát nem vesz valamelyik, az orgonáéhoz hasonló virágú bokrocskáról. A 15 hektárnyi virágszőnyeg látványa, élménye is egyedi, de ehhez kora tavasszal kell elindulni a hegyre, nyáron már csak az "érett" növény skarlátvörös, húsos termését találjuk. Ahhoz már értő nyúljon le, a benne lévő toxikus anyagok (mezerin) miatt méregpuszpángnak is nevezik. Hát nem csodálatos ez az esti tábortűz mellé való feladványként is megfogalmazható metamorfózis, ahogyan a (leginkább a szegfűéhez hasonló) bódító illatú élénklilás-sötétrózsaszín henye boroszlán (nevezik kakukkvirágnak, kõrózsácskának is!) csalóka puszpánggá változik? Az sem véletlen, hogy a helybéliek "ríszeg virágnak" nevezik." (Pálfalvy Pál kézirata alapján).