Ábel a rengetegben, nem rövidített változat

Még egyszer elmondom, mielőtt valami nagyokosat ideírnék, hogy ez a blog nem arról szól, milyen kéne legyen a világ, vagy hogy mindenki rám kéne hallgasson, sem arról, hogy valaki valamit így vagy úgy kéne tegyen. Nem. Ez itt arról szól, hogy milyen lenne a világ, ha mindenki rám hallgatna és azt tenné, amit én mondok :). Mert ez az ÉN blogom. Namármost. Valamelyik nap, unalmamban lapozgatom a blogspotot. Ami azt jelenti, hogy fent a blog fejléce fölött van egy kis link, amire az van ráírva, hogy Next Blog. Erre kattintva az a következő blogspotos lap nyílik meg, amelyet találomra választ ki a rendszer. Így lapozgatva megakad a szemem egy blognak egy jobboldali widgetjén, ahol azt írja, hogy Cluj (Kolozsvár). Nahát a widget az egy nagyon férfias valami. Szerintem. Merthogy a windows és a gadget összevonásából nem születhet semmi rózsaszínesen-szőkésen-ártatlanul-nőies. Mert előszöris a Windows és a nő taszítja egymást mint két pozitív pólus, ami nem is csoda hiszen teljesen egyformák: mindkettő tele van hibával, ám mi mégsem tudunk élni nélkülük.

.

Másodszor pedig a gadget . . . hja, a gadget . . . Hát anélkül a mi életünk fityinget sem ér. Aki nem gyűjtött életében gyufásdobozt, nem cserélt fiúvécében bélyeget, nem várta gombostűvel a nyári bogárrajzást, nem vett ócskapiacon fényképezőgépet vagy nem keresett frissen ásott gödörben régipénzt, az sosem tudja meg, mi a kütyü. Nem a bélyeg az vagy a régipénz, hanem maga az áhított tárgy, ami nekem van és a többieknek nincs, pedig kéne nekik: az a gadget. Ezért választunk mi magunknak olyan karórát, mobiltelefont, mp3 lejátszót, autót, amilyen ne legyen senkinek. A kettő kombinációja, a widget pedig olyan programozási eszköz, amely látható vagy közvetett módon az alkalmazás kinézetét szabályozza (igazítás, tagolás). Namost azon a másik blogon talált Kolozsváros widget nem más, mint egy reális időben mutató látogatószámláló és azokról informáló szoft-kütyü, aminek segítségével megtudhatjuk ki és főleg mit keresett a honlapunkon-blogunkon. Azért írta annak az amerikainak a blogján tehát, hogy Cluj, mert én éppen beléptem. Aber es ist natürlich, hogy ide magamhoz is hamar feltettem, mert a jó kütyü nemcsak az, amelyik másnak nincs meg, hanem az is amelyik ha másnak megvan, akkor nekem is megvan. Most pedig nem csinálok mást, csak mint a kifeszített hálójú pók, figyelem, hogy ki mit akar a blogomon :).

(Tamási Áron szülőháza - fotó: K.P.)

Hát elég hülye vagyok én. Mi a fenét érdekel engem, hogy ki miért is jön ide. Talán azzal áltattam magam, hogy a véleményemre kiváncsi valaki? Igen, lehet hogy ezt reméltem, de most már legalább tudom hogy nem így van. Három napja játszom ezt a "ki-mit pötyögtetett a google-ba, hogy hozzám jutott" játékot, és az első pofáraesés máris megtörtént. Jól figyeljetek: Valaki azért jött ide, hogy Tamási Áronnak az Ábel a rengetegben című regényének rövidített változatát elovassa. Nnna. Még egy mosolyt sem tudok beszúrni, annyira nem találom viccesnek. Annak a regénynek a röhövihidihitett változatát, amelynek egy mondatát, egy szavát nem lehet megváltoztatni anélkül, hogy elrontanánk az egészet. Az Ábel azért jelenik meg a blogomon (ugyancsak egy widgetben), mert ez az egyik kedvenc regényem, reméltem, ha valaki meglátja itt, talán kedve támad elolvasni. Hát nem. Most már vannak rövidített változatok. Nahát. Ha valaki még idetéved ilyen okból kifolyólag (most már a cím után ez nagyonis valószínű) akkor annak egyetlen tanácsot adhatok, tiszta szívemből:

OLVASD EL A REGÉNYT !!! NEM FOGOD MEGBÁNNI !!!

ITT NINCS ÉS NEM IS LESZ RÖVIDÍTETT VÁLTOZAT !!!