Fuji Finepix 2300, a megbízható

Életem első digitálisa. A Fuji Finepix 2300-assal 2002 karácsonyán leptem meg magam, de leginkább Melinda lepődött meg, ráadásul az árán, mai napig is emlegeti, milyen sok pénzbe került. Nem üzletből vettem, valamivel olcsóbban kaptam meg U.G.-tól, a minden hájjal megkent telefonkereskedőtől. Nem lehetett tudni, honnan származik, a jótállás pedig így szólt: ne vicceljé' má', nem lesz annak semmi baja. Nem is lett. Nem mernék megesküdni, hogy 150 vagy 200 eurót fizettem érte, inkább 200-at, csak Melinda tudott 150-ről. Mostanáig :). Mindenesetre, erre mondják az angolok, hogy worthed every penny. Megszolgálta az árát és hat év, illetve kb. 10.000 fénykép után is kifogástalanul működik. Még azt sem mondhatom, hogy morálisan elévült, hiszen az aktuális képernyőfelbontásommal a Finepix-el készített 1600x1200-as képek még nagyok is.

Meglepően jó színei vannak. Nagyon sok jólsikerült képet készítettem vele, kirándulásaink, nyaralásaink azóta mindig meg vannak örökítve. Amit ezzel a géppel megtanultam: nem kell sajnálni a kockákat, ugyanazokat a helyzeteket többször is le kell fényképezni, majd itthon, letöltéskor kiválogatni a jobbakat, a többit meg letörölni. Amellett pedig, hogy jobb képeket produkált, a hagyományos fényképezés, sőt a kompakt Polaroid után rendkívül jól jött a makró opció, ami azt jelenti, hogy közgyűrűk nélkül, egy kapcsolással egész közelről lehet vele fényképezni:

Amikor megvettem, kissé megijedtem attól hogy 4 db. normál ceruzaelem el sem indította, majd 4 jobb elemmel 2-3 képet lehetett fotózni. Így bármennyire leégtem anyagilag azzal, hogy megvettem, még 30 eurót rá kellett áldozni az akkor legerősebb (2100 mA) akkumulátorszettre. Azután nem volt gondom a fogyasztással, amennyi kép a 32 MB-os kártyára fért (75-80) annyit elvittek az akkuk egy töltéssel. A memóriakártyát is külön vettem hozzá, azt már viszont nagyon olcsón (szajré volt, mint majd' minden amit U.G.-tól vettem). A gyári memóriakártyája 8 MB-os volt, akkor annyi is soknak tűnt, hisz azelőtt egy 36 kockás film egy nyaralást és még egy-két születésnapot is kibírt. Mindent összevetve, az egyik leghálásabb jószág volt a háznál, gondolkoztam rajtam hogy eladjam (több mint egy éve nem használjuk mert már a telefonom is ugyanolyan képeket készít, ráadásul mindig kéznél van), de sajnálom 20-30 euróért elprédálni. Hátha pár év múlva megjelenik a digitális lomográfia :).