John Bonham: Moby Dick

Áron tegnap koncerten volt: a kolozsvári Knock Out koncertjén. Az együttes vezetője, Lénárd Yogi velem egyidős, valamikor azt hiszem Raressel vagy Cencivel zenélt, onnan ismerem. Ha Áron elment a kilencedikes barátnőjével akkor ezek szerint még mindig sikere van a fiatalok körében annak a rockzenének amit Yogi játszik. Ma én is megnéztem a jútúbon őket, nem estem hasra. Ha a kolozsvári magyar színház betört az élvonalba és most egyik lokálpatrióta büszkeségünk, sajnos a kolozsvári magyar rockzene nem. Nem Yogi miatt, hanem inkább a konjunktúra miatt nincs Kolozsvárnak egy valamirevaló magyar rockzenekara. Azonban ami kellemes emlékeket keltett bennem: az egyik videójukon a Led Zeppelin Moby Dick-jét játszották, vagy legalábbis próbálták játszani. Ezt nem rosszindulatból mondom: minden idők legnagyobb dobszolóját még a nagyok is csak próbálják úgy lejátszani mint John Bonham.

A Led Zeppelin 1968 szeptemberében alakult brit rockzenekar. Az együttes négy tagja Jimmy Page, Robert Plant, John Paul Jones és John Bonham volt. Kemény, gitárközpontú hangzása miatt a Led Zeppelint az egyik első heavy metalt játszó együttesnek tartják. Zenéjükre a kemény rock mellett nagy hatást gyakorolt nagyon sok más zenei műfaj. Az Egyesült Királyságban egyetlen kislemezt sem adtak ki albumaikról, mert azokat sérthetetlen egésznek tartották. Az USA-ban kiadójuk a tagok beleegyezése nélkül jelentetett meg kislemezeket. Több mint 25 évvel azután, hogy Bonzo 1980-ban bekövetkezett halála miatt az együttes feloszlott, még mindig sok rajongója van, elsősorban tagjainak művészi teljesítménye, anyagi sikere és a későbbi előadókra gyakorolt hatása miatt. A Led Zeppelin albumaiból napjainkig több mint 300 millió darabot adtak el világszerte, ebből több mint 100 milliót az Egyesült Államokban. Máig a Led Zeppelin az egyetlen együttes, melynek az összes albuma felkerült a Billboard Top 10 listájára. A VH1 zenecsatorna 100 Greatest Artists of Hard Rock listáján a Led Zeppelint sorolta az első helyre.

John Bonham - ahogyan a zenekar többi tagja is - ugyanúgy élt a színpadon, ahogyan a civil életben is. Önmaguk voltak ott is, pózok nélküli emberek. Bonzó ugyanolyan gyorsan és vadul élt, ahogyan dobolt. Lenyugodni a farmján tudott, traktorral dolgozva a földeken, vagy lovas kocsin korzóztatva családját. A harsány, bolondos, nagyivó Bonzót azonban a család sem tudta lassúbb, szolidabb tempóra szorítani. Míg Page, Plant és Jones a turnék végeztével felvették a hétköznapi ritmust, elvonultak pihenni, regenerálódni, addig Bonzó tovább pörgött. Vagy felpörgött már jó előre. Mint például 1980. szeptember végén, amikor 3 év után ismét amerikai turnéra készültek. Szeptember 24-én az utolsó próbát tartották Jimmy windsori házában. Bonzó egy pub-ban indított, majd a próbák alatt is ivott, végül az esti búcsú partin ugyanezt folytatta. Mint később rekonstruálták, a nap során körülbelül 40 vodkát ivott meg, evett 3 pizzát és curryt. Éjfél után a teljesen elázott dobost Page titkára lefektette, s Bonzó elaludt. Örökre.

A vizsgálat lezárása után, október 10-én Rushockban eltemették a dobosok istenének hamvait. A többiek nélküle nem akarták folytatni a közös zenélést, ezért Jimmy Page december 4-én bejelentette a zenekar megszűnését. S bár időről időre szárnyra kaptak hírek arról, ki kerül helyére az újrainduló zenekarba, azok inkább a vágyálmok kinyilvánításai voltak, semmint a zenekar háza tájáról származó hírek. 1980 óta öt alkalommal zenélt együtt a három életben lévő zenész, s négyszer Bonzo fia, Jason ült apja helyén a doboknál. Page egyszer azt nyilatkozta: a fiú már a LIVE AID-en is szeretett volna velük játszani, de akkor olyan kutyafuttában kellett összeállniuk, hogy nem is gondoltak rá. Ám 1988-ban, az Atlantic Records alapításának 40. évfordulójára rendezett koncerten már ő dobolt. Minden nyilatkozatuknál többet mond azonban a zenekarban uralkodó szellemiségről, egymáshoz fűződő érzelmeikről, emberi minőségükről az a tény, hogy Bonzó családját a tragédia után sem hagyták magára. Kapcsolatuk olyan bensőséges maradt, hogy a fiú fontosnak tartotta apja társainak jelenlétét lakodalmán, így az öt kivételes összeállás egyikeként itt fogtak hangszert.

A Moby Dick egy insztrumentális dal, ami a Led Zeppelin második, Led Zeppelin II című albumán jelent meg 1969. október 22-én. A címnek nincs köze Herman Melville azonos című regényéhez. John Bonham dobos felesége, Pat szerint azért Moby Dick a dal címe, mert fiuk, Jason mindig „a hosszú dalt” akarta hallani. Amikor John megkérdezte, miért, a fiú azt válaszolta: „Mert olyan hosszú, mint Moby”.
Jimmy Page többször hallotta Bonhamet egyedül zenélni a stúdióban; a dalt több ilyen „gyakorlás” darabjaiból rakta össze. A dal elején és végén hallható bluesos riffet Page, John Paul Jones és Bonham játssza, a kettő közötti részt Bonham dobszólója tölti ki. Robert Plant egyáltalán nem szerepel a felvételen, a koncerteken is csak Bonham bemutatására szorítkozott.
Különösen erős Joe Morello "Castilian Drums" és Ginger Baker "Toad" című dalának hatása. Bonham dobverővel és puszta kézzel is dobol, a tripletteket felváltva játssza kézzel és lábbal, a lábdobon pedig dupla ütéseket is használ. Az előbb említett két dalban szintén van egy hosszabb dobszóló, melyekben hallhatóak ezek a technikák. 1968 és 1977 között Bonham dobszólója a koncertek állandó része volt. Bonham szokása volt, hogy a dobverőket eltette, vagy a közönség közé dobta, és a játékot puszta kézzel folytatta (előfordult, hogy a keze vérezni kezdett). Néha csak azután kezdett kézzel dobolni, hogy az erőteljes játék következtében eltörtek az ütők. (Forrás: zep.hu, wiki, internet).