Torockón hörpintett Jókai is...

Vasárnap, február 3-án kimentünk Torockóra, többek közt az új autónkat kipróbálni. Tulajdonképpen úgy volt, hogy pénteken már hívott P., hogy a főnöke - akinek háza van Torockón - Dél-Afrikában nyaral és menjünk ki szombaton ott-aludni. Nem mintha nem lehetne oda bármikor kimenni, csak mi (én) nem szeretünk főnökökkel szocibuzizni, s olyankor megyünk ilyen helyekre (Tarnicán is van nyaralójuk) amikor csak P.ékkel megyünk. Különben P. úgy tekinti az egészet, mintha közösen vették volna, nagyon rendezi a dolgokat Torockón is, Tarnicán is, végül is jól teszi... Szombaton végül csak P.ék mentek ki, mi vasárnap reggel "szaladtunk" ki az új kocsival!!! :-)

A Cs.-ék háza nem az a tipikus torockói ház, amiért a turisták idejönnek szájat tátani, de nagyon szépen rendbe van téve, látszik hogy sok pénzt fektettek bele. A fafűtéses csempekályhák helyett inkább fával működő központi fűtést tettem volna, dehát ők szeretik a "falusias füstszagot". De gustibus. A ház háta mögötti kert is nagyon szépen betonfalakkal van teraszosítva. Rengeteg munkába és pénzbe kerülhetett, hiszen több helyen cső van beágyazva és a ház alatt is kivezetve, hogy a Székelykőről lefolyó esővíz ne lazítsa fel vagy ne mossa el a talajt. Csatornázás még nincs, de állítólag lesz.

A ház mögötti színben egy kenyérsütő kemence van felállítva, vasárnap reggel mire megérkeztünk Erzsike már bedagasztotta a tésztát és éppen akkor tették be. Délutánra meg is sült a friss, ropogós házikenyér. Nem valami nagy kunszt volt, mert elfelejtettek valami belső ajtaját a kemencének becsukni, de azért mégicsak házikenyér volt. "A szép és gusztusos kenyerek készítéséhez szükségünk van olyan anyagokra, melynek hatására a kenyér tésztájában erjedés indul meg. Ilyen anyagok nélkül a liszt és a víz keveréke a sütés után, egy lapos és nem étvágygerjesztő kenyeret ad, melyet nem szívesen látunk az asztalunkon. Ilyen adalékanyagok az élesztő, a sütőpor, a szódabikarbóna, és nem utolsó sorban a kovász. A kovász a természetes kelesztőanyagok közé tartozik, amely liszt felhasználásával készül, illetve burgonyából, joghurtból, vagy íróból származik. Régen nagyon népszerűek voltak a kovászos kenyerek, és manapság is reneszánszukat élik. A kovászos kenyerek természetes úton kelnek meg. A hiteles kovász a levegőben lévő erjesztőkre épít." (hazikenyer.hu).

A házzal szemben lévő telket is megvették Cs.-ék, a fenti kép ott készült de nem látszik benne a tó. Ezen a telken ugyanis csináltak egy mesterséges tavat amelyet állandó jelleggel táplál egy kis patak ami a szemközti hegyről jön és keresztülfolyik a falun. Amiatt, hogy rendszeresen cserélődik és ezáltal állandóan oxigéneződik a vize, a tó pisztráng-tenyészetnek ideális. Be is telepítették gyalui tenyészetből származó apró pisztránggal. Most már csak azt várják, hogy megnőjenek, aztán lehet halászni. Mi azért jöttünk át ide, hogy megetessük őket: élvezet nézni ahogy pezseg a víz amikor esznek.

Ezen a képen a kerthelyiség számomra teljesen új formája van megörökítve. Az út túloldalán van egy kocsma amit úgy hívnak, hogy Gondűző, ahhoz tartozik ez a kis sikk buszmegálló. Ha nem jön a busz, meg lehet inni egy sört. Íme néhány internet-vélemény: "Torockó - kocsmák: Nekem a Gondűző (AJÁNLOM!) jött be. Kellemes hely a Forrás is, de magasabbak (esetleg: változékonyabbak) az árak. Gyorssegélynek megteszi a főtéren lévő Pub/ABC is." (erdelyiturizmus.hu), vagy: "Helyek: Ivó: Szarvas: A Fő tér sarkán. Modern berendezés az ódon falak közt Gondűző: Kicsit távolabb a Fő tértől, de itt van biliárd is. Forrás: A leghíresebb. Itt hörpintett Jókai Mór is. Koccintó: A templommal szemben lévő klasszik falusi kocsma." (ufi.hu)

Miután a kenyeret betettük sülni elindultunk egy olyan túrára, amerre még nem jártunk: a Bányákhoz. Tulajdonképpen mi egyszer voltunk még 3 napig Torockón, akkor egyik nap Péterrel és Árpival felmentünk a Székelykőre, másnap meg mindannyian elmentünk a torockószentgyörgyi Várhoz, azon kívül egyáltalán nem ismerjük a helyeket errefelé. Ezért volt érdekes, de ugyanakkor kellemes séta a 12o éve bezárt bányákat meglátogatni.

Elérkeztünk tehát Torockó egykori gazdaságához. A valamikor itt található vasérc, annak ellenére, hogy kevés és gyenge minőségű volt, már a XIV. századtól kezdve fontos ipari településsé tette Torockót. Az amúgy is silány, köves termőföldek nem tudtak soha megfelelő életfeltételeket biztosítani a torockóiaknak, de a vasbányászatnak, a vastermelésnek és a kovácstermékeknek köszönhetően viszonylag jómódú bányavárossá fejlődött. Hogy a vasérc kitermelése mikor kezdődött Torockón, nehéz lenne pontosan meghatározni. Orbán Balázs megemlíti azt a hipotézist, miszerint Torockó első lakosai zsidó telepesek voltak, akik még a rómaiak korában érkeztek e vidékre. A feltevés igazolására a Torockó elnevezés jelentését a héber Tóra szóra vezetik vissza, illetve a Tóra köve kifejezésre, amit Törvény kövé-nek fordíthatunk. Ma ez valószínűtlen tézis, de érdekességképpen belefért.

S akkor most néhány szót Torockóról. A honfoglaló magyar seregnek egy vagy több törzse fölkerekedett s szekerestől, marhástól megindult a Szamos, meg a Maros mentén. Ahol letelepedésre alkalmas hely kínálkozott, ott megálltak. Amikor újra tovább mentek, egy-egy rajt hagytak maguk után hátra, mely az összeköttetést állandóan fenntartsa. A hátrahagyott raj nagysága attól függött, hogy milyen különleges feladat várt rá. Ha ellenség is volt közelben, melytől védeni kellett az utat, a raj is erősebb volt. Egy ilyen rajtelep volt betelepülve a torockói völgybe is, azzal a rendeltetéssel, hogy a Székelykő tetején levő őrtoronyból figyelje s őrizze a környéket. A várfalvi előretolt őrtelepnek igazi védői a Székelykőn állottak. Az Ákos nemzetség tehát, mert rá volt bizva a Maros-menti foglalások keleti végének védelme - igen jelentős katonai szerepre volt hivatva. A várfalvi őrtelepnek főörsége a Székelykő tetején levő várban tartózkodott; magán az előretolt őrtelepen csak kevesen voltak. Erre utal az, hogy a várfalvi ásatások alkalmával feltárt sírok rendkívül szegényes temetkezésre mutatnak...

A Torockó helységnév szláv szó, amelyet régen (és helyesen) így írtak és mondtak ki: Toroszkó. Ez a név két részből áll, egyik az alapszó: troszk, ami vaskövet, vassalakot jelent; másik a szláv ow képző, mely a magyar i vagy s képzőnek felel meg s azt jelenti, hogy: valamiből való. A t és r hang egymás mellett a magyarban hangtorlódást képez, miért is a könnyebb kiejtés kedvéért egy o hangot mondtak közébe, így: Toroszkow. Ebből lett idővel a szózáró w mássalhangzó lekopása után: Toroszkó. 1257-ben Toroczko néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók. Helyén egykor római castrum állott. A várat a tatárjárás előtt az Ákos nembeli Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. 1514-ben a parasztsereg elfoglalta. 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én Tiege csapatai rabolták ki a várost. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom és azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott. 1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt. 1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.