Huszonöt év, Istenem...

.

2007 Augusztus 25-én a Brassaiban 1982-ben végzett XII B. osztály megtartotta a huszonötéves érettségi találkozóját. A szervezők Diószegi Erzsébet és Kassai Márta úgy tudták megszervezni, hogy 38 diákból 22 megjelent. Ez igazán szép szám. Hárman igazoltan hiányoztak: egy nincsen már rég köztünk, kettő betegség miatt igazoltan hiányzott, remélem legközelebbi találkozónkon ők is ott lesznek. Ildi, Sanyi gyógyulásotokért imádkozunk a Jóistenhez. Takács Attila, nyugodjál békében. Az iskolában találkoztunk délelőtt 10 órakor beszélgetni-újraismerkedni, 11-től osztályfőnöki órát tartott Finta Gyula, Finta Hajnal és Kovács Zoltán a 32-esben. A tablót huszonöt év után végre sikerült visszavinni az iskolába, ugyancsak Diónak köszönhetően, akinek Kósa Mária jelenlegi igazgatónő megígérte, hogy felfüggesztik a folyosón a falra. Mostanig Takács Ildikó és Takács Enikő szülei őrizték meg a pusztulástól ezért hálásan köszönjük nekik. Megpróbáltam mindenkiről megjegyezni amit magáról mesélt az osztályfőnöki órán - és utána. Ugyanis osztályfőnöki óra után az Agape vendéglő Mátyás Király termében nagy mulatság volt, éjfél után pedig akinek még volt kedve és energiája, Túrós Sanyiéknál otthon folytattuk. Amit sikerült megjegyezni, hamar leírom, ha valakiről hülyeséget irok és erretéved, kérem javitson ki. Először is magamnak és magamért írom, mint minden itt látható bejegyzést, de talán kicsit azoknak az osztálytársaknak is, akik nem lehettek itt, pedig szerettek volna.

.

.

Finta Gyula és neje, Finta Hajnal megtisztelt bennünket azzal, hogy részt vett a találkozónkon. Miután a szervezők megtudták, hogy osztályfőnökünk, Georgescu Ilona nem érzi jól magát és emiatt nem tud eljönni a találkozóra, meghívták egykori matematika tanárunkat és rajz- illetve kézimunkatanárnőnket, akik voltak annyira kedvesek, hogy elvállalják az osztályfőnöki órát is. Finta Gyuszi bácsi idén 80 éves, és úgy néz ki, mint Ronald Reagan, vagy legalábbis, mint egy amerikai filmszinész. Egy írógépen gépelt, hosszú és (a témát) kimerítő írást olvasott fel az iskoláról, egykori tanárairól és Brassai Sámuelről. Harmincvalahány évig tanított a Brassaiban ő is, a felesége talán valamivel kevesebbet, hiszen - most tudtuk meg - Finta Hajnal tizenöt évig volt a szinháznál diszlet- és jelmeztervező. Szép pár - most látszik rajtuk, hogy egész életük az iskola volt és talán az is maradt. Aki képes mai világban egy tízoldalas szöveget könyvekből, folyóiratokból, lexikonokból összegyűjteni és legépelni, nem pedig egyszerűen az internetről kimásolni, az csak szeretetből csinálhatja. Félek, hogy a két unokájuk Amerikában ezt már sosem fogja megérteni.

.

.

Kovács Zoltán kilenc-tizben osztályfőnökünk volt és fizikára tanított. Tizedik után felvételiztünk, fele osztály kiesett és minket összecsaptak a Georgescu Ilona fél osztályával. Georgescuné továbbvitte a két megcsonkitott osztályt, amiből már sohasem sikerült egy osztályt kovácsolnia, bármennyi kukoricaszedésre is hurcolt felsőbb utasításra. Amikor megtudták, hogy Georgescuné beteg, és helyette Fintát hívták meg a találkozó osztályfőnöki óráját megtartani, Zsuzsa, Juli és Melinda beindultak. Addig nem hagyták, amig meg nem hivatták Fintáék mellett Kovács Zolit is: 'tőlünk is legyen valaki' alapon :). Sokat nem mesélt magáról, de úgy vettem ki, hogy jól van, úgy a szakmai, mint a családi életéről nagyon szépeket mondott. Álljon hát itt a cím, ami szakmai életét jellemzi most:

Graduated in Physics and Psychology
PhD in Science of Education
Babes-Bolyai University of Cluj, Romania
Faculty of Psychology and Science of Education

.

Albert András messziről a 'legszebb' férfi az osztályból. Az iskolában is jóképű fiú volt, dehát akkor mindegyikünk többé-kevésbé az volt, hiszen fiatalok voltunk. Huszonöt év után kiöregedtünk, kipocakosodtunk, kiőszültünk Bandi mellől, ő úgy maradt meg jóképűnek, mintha tavaly érettségizett volna. Mindegyre az volt az érzésem, hogy valahonnan előkap egy labdát és leszalad vele az udvarra focizni. Hogy csinálja? Gondolom egyik titka az, hogy otthon maradt Magyarlónán, a maga ura lett és elég sok ideje már, hogy ő a falu kovácsa és a környék csontkovácsa (!). A család és a falusi élet harmóniája csak úgy sugárzik belőle.

.

.

Albert Tiborral együtt felvételiztem huszonöt évvel ezelőtt filológiára. Neki több információja volt és felvették orosz főszakra. Semmivel nem csorbítja érdemeit az, hogy kisebb volt a konkurencia, ő bejutott, én pedig angolra nem. Melindának különben évekkel később nagyon kellemes tapasztalatai voltak az orosz katedrával kapcsolatban. Tibi sok hányódás és kihelyezés után 90-ben került vissza, magyarlónai fiú lévén nem csoda, hogy azóta a lónai iskolában tanít, most már magyar nyelvet, mert az orosz sajnos már ott sem 'divat'. Felesége tanárnő-tanítónő és most tudtam meg, hogy kislányuk együtt volt Áron fiammal tavaly olimpikon-jutalomtáborban.

Kovács Zoli szerint Angyalosi Csaba nem is akármilyen fizikatanár. Egész jó hirnevet szerzett magának az alatt a három év alatt, amióta a Báthoryban (3-as MatFiz) tanít. Mint minden más akkor végzett tanárnak, neki sem volt könnyű a pályafutása. A kihelyezéseket mindegyikük megszenvedte annak idején. Angyal kb. húsz év helyettesítés után idéntől fog végleges katedrát elfoglalni, ráadásul éppen a Brassaiban. Család még nincs, de sosem késő...

.

Diószegi Erzsébet mindig matektanárnő szeretett volna lenni. Talán ő volt egyik a néhányból, aki bejutott első nekifutásra. Ha jól értettem, szüleivel lakik, nem ment férjhez és a karrierjének él. Most aligazgatónő egy kerekdombi iskolában. Dicséretreméltó szervezőmunkát végzett ahhoz, hogy ezt a találkozót összehozza. Gratulálok, Dió és mindannyiunk nevében köszönöm.

.

.

Drohobeczky Jocóval sokáig dolgoztam együtt a Metalul Rosu-ban. Ott is, meg az utánavaló munkahelyén is különböző kazánok röntgenezésével foglalkozott, úgy értettem, most is azt csinálja. A tizenötéves találkozón nagyon maga alatt volt, akkor esett át egy váláson, nem tudom biztosan, talán gyerek nem volt. A mostani találkozón már sokkal jobban nézett ki. Mostani felesége Piskolti-lány, fenn laknak az Attila út környékén két nagyon ügyes gyerekük van, ismerem őket, mert dolgoztam náluk 2-3 éve, bútort terveztem és készítettem nekik.

.

.

Fekete Juli érettségi után férjhez ment régi jó barátomhoz, Moldvai Jocóhoz. Sokat jártunk együtt kirándulni, barlangászni Jocóval annak idején. Ott voltak az esküvőnkön és miután lakáshoz jutottak, - ők is és mi is - majdnem hetente jártunk össze. Egyszer Jocó sárgaságban megbetegedett s hosszú ideig betegszabadságon volt (a Nehézgépgyárban dolgozott akkor). Mikor jobban lett, - hogy ne üljön hiába otthon - kiment Magyarországra szétnézni, dolgozni egy rövid időre. Ottmaradt. Nekem a pofám leszakadt. Blanka lányuk Áronnal majdnem egyszerre született. Most Budapesten élnek, Juli egy irodában dolgozik másik osztálytársunkkal, Varró Margittal együtt.

.

.

Grünwald Zsuzsa Marosvásárhelyen él, és most a legjobb fodrásznő az egész városban. (Szerintem). Élsportolóként került Vásárhelyre a helyi kosárlabdacsapathoz, akkor még nem pénzre ment a játék, de kapott lakást, és ott ismerte meg férjét, Gabót, aki nagyváradi és ugyancsak sportolt. Végül úgy döntöttek, hogy ott maradnak Vásárhelyen, pedig egyikük sincs oda érte. Csodálatos kislányuk ötödikes (talán) és minden jel arra mutat, hogy nem Honthy volt az utolsó híres Hanna. Reméljük nagyon híres és sikeres kosárlabdázó lesz a Zsuzsáék 'Honthy' Hannája is.

.

.

Hosszú Béla is - a játszottak még kategóriában - ott volt a találkozón. Érettségi után feleségül vette Katona Melindát, súlyos csapást mérve ezzel fél osztályra. A másik fele lány volt :). Huszonhárom év házasság után is jól vannak, van egy gyönyörű fiuk Áron. A vállalkozása mielőtt összeomlott majdnem magával vitt családot és egészséget. Éppen idejében omlott össze. Hess, madár!

.

.

Kassai Márta az akkori kolozsi pap lánya volt. Ballagás előtt és után többször buliztunk Kolozson Mártáéknál. Buli után reggel kimentünk a strandra. Arra emlékszem még, hogy a központban valahol volt egy emlékmű, amit elneveztünk Grünwalddal pámjátnyiknak. Márta most könyvelő, elvált és egyedül neveli két gyerekét.

.

.

Kovács György építészmérnök. Az egyik legvidámabb fiú volt az osztályból, nekem mindig tetszett a humora. Főiskola után Székelyföldre helyezték, három évig volt ott, onnan hozta székelyes bajuszát és a még csavarintosabb humorát. Azóta csak azért bánja, hogy eljött onnan, mert most nem ő mondta meg nekik, hová tegyék a Székelyföld-táblát, hiszen ő tudta, hogy az így túl közel van az úthoz és le fogják bontani :). Gyuri most a kisbácsi polgármesteri hivatalban dolgozik, ő adja az építkezési engedélyeket. Hajrá, Gyuri!

.

.

Márton Botond décsei fiú volt, legalábbis úgy emlékszem. Máté Jánossal együtt az Ady bentlakásából bandukoltak minden reggel a Brassaiba, ők jöttek a Bolyai utcán lefelé, Melinda ment felfelé. Nagyon rendes fiúk voltak. Botondra érettségi után nehéz idők vártak. Bátyja szökött és eljutott Németországba, emiatt őt és családjukat nagyon sokat zaklatta a titkosrendőrség. Így aztán sem élni, sem továbbtanulni nem tudott Romániában, tehát valamikor ő is megszökött. Most Berlinben él, régéségkereskedő, továbbtanulni szeretne, de az anyagilag nem igazán jön ossze. Ezen az osztályfőnöki órán megint nem figyeltem, ha valami hülyeséget irtam, Botond kérlek javits ki.

.

.

Schmidt Enikő, ha jól emlékszem a mócsi tanitó lánya, navétázva-bentlakva végezte el a líceumot. Sorsa szokásos erdélyi asszony-feleség sors: férjhezmenés, gyerek, munka. Tavalyig elég gyakran találkoztunk, Enikő a zeneiskolában árult egy bódéból édességet, apróságot, Áron fiam persze állandó kliense volt. Azt mondja, hogy nagyon nehéz volt, pedig akkor - ha reggel, ha este láttam - mindig mosolygott. Most osztályfőnöki órán is azt meséli: ferjhezmentem, dolgozom, van két unokám... BUMM. Értetlenség majd óriási tapsvihar. Ezúttal szeretném neki átnyújtani Az Osztály Legszebb Nagymamája díjat. Gratulálok, Enikő. Gratulálok az unokáidhoz és gratulálok Neked, hogy sikerült nagymamaként is eljönnöd és mosolyognod, s a magad fantasztikus nyugalmával osztályfőnöki órán leckét tartottál nekünk a stresszmentes életről.

.

Seres László gépészmérnökit végzett érettségi után. Most takarmánykereskedelemmel foglalkozik, és ÖT GYEREK APJA. Tapasztalata szerint semmivel sem nehezebb öt gyereket nevelni, mint egyet vagy kettőt.

.

.

Ez a fiú a suliban kétlábon járó zenei lexikon volt. Nemcsak szerette az akkori és a mindenkori rockzenét, de értette is. Órákig lehetett volna beszélgetni vele Pink Floyd, Dire Straits és Led Zeppelinről, dehát én abban az időben kissé felületesen kezeltem a zenei kultúrát is, mint annyi minden mást. Szász Lóránt évekkel később, a kilencvenes évek derekán került újra elő, szerelmi bánattól és munkanélküliségtől megtörve a Bolyai utcai üzletembe jött be néhányszor. Nagyon szerettem volna segíteni rajta, de nekem akkor sajnos nem sikerült. Örömmel hallottam a találkozón, hogy tíz éve ugyanaz a munkahelye és Istenben megtalálta az élet értelmét. Még jobban örültem amikor hülye kérdésemre válaszolva kiderült, hogy a református vallás keretén belül. Nagyon fiatalnak tűnő lánnyal jött, akiről az osztályfőnöki órán azt mondta, hogy megtalálta benne élete párját. Szivből kívánok sok szerencsét, Lóri.

.

Takács Ildikó huszonöt évvel ezelőtt elválaszthatatlan velejárója volt ikertestvérének, Enikőnek és fordítva. Ki gondolta volna, hogy néhány év után többszáz kilométer választja el az elválaszthatatlan ikreket. Hát ilyen az élet. Eni Magyarországra ment férjhez akkor, amikor ez tűnt az egyetlen helyes megoldásnak, Ildi pedig ide ment férjhez és Kolozsváron maradt a szülői háznál. Mindketten dolgoznak és gyereket nevelnek, mindkettőnek legnagyobb büszkesége gyermeke: Ildinek Ádámka (férje, Ádám után) Eninek Délia (osztálytársunk, Albert Délia után). A harmadik Takács testvér, a legnagyobb fiú, István sikeres adótanácsadói és könyvelői irodát működtet Kolozsváron, szerencsére nem sok olyan kliense van, mint az én cégem.

.

.

Titi már Ceausescu idejében feleségével Németországba költözött. Elmenetelüknek oka és eszköze neoprotestáns vallásuk volt. Timis Balázsi Titi a legliberálisabb konzervatív gyerek volt, akit életemben ismertem. Adventista prédikátor fiaként (a kommunista rendszer szerint szektások) mindig megtalálta azt a hangnemet amely szimpatikussá tette akkor is, amikor nem ivott egy ivó társaságban és amikor nem léháskodott egy szuperléha társaságban. Bravó Titi, kivánom, hogy a mindenkori családi életedben is olyan harmóniára találj, amilyet magad körül teremtettél az osztályban. Soha nem láttalak veszekedni, pletykálni, ellenségeskedni. Sajnálom, hogy csak ilyenkor találkozunk, de örvendek, hogy legalább egy napig velünk lehettél.

.

.

Erről a hölgyről, ha nem mondják mások, száz évig sem találtam volna ki, hogy Todut Ilona. Annyit tudok róla, hogy kisbácsi, ott lakik most is, román fiúhoz ment férjhez (jóképű, vidám ember, ott volt a bulin), meg azt, hogy Bácsban az adóhivatalnál dolgozik.

.

.

Elemérnek olyan jólmenő vállalkozása van, hogy még az Á-sok is meghívták a találkozójukra :). Ha jól emlékszem 10 évvel ezelőtt mesélte, hogy elég sokat hányódott forradalom után, Magyarországon is élt, onnan hozta annak idején amikor hazajött a Lindab képviseletet. Túrós Elemér elég sokáig a Lindabbal - Lindabnak dolgozott, most már teljesen a maga ura, hazaköltöztek Kisbácsba és onnan rendezi vállalkozását, az Elmeco Kft.-t.

.

.

Túrós Sanyi is kisbácsi származású, a kenyérgyárban dolgozott hosszú éveken át. Miután a gyár bezárt, megvette a szomszéd ABC-jét (amit az így is úgy is bezárt volna, mert panziót nyitott), és átköltöztette saját házukba. Azóta (az ABC-ből vagy másból) egy nagyon szép házat építettek hátul a kertben. Volt annyira kedves, hogy miután kiraktak a buliról az Agapéból (12-ig volt a megegyezés) meghívott magához folytatni az ivászatot. Kár, hogy zene nem volt, akkor folytathattuk volna a bulit is.

.

Vincze Péter pillanatnyilag Magyarországon vállalkozó, de minden vágya végleg hazaköltözni egy Szentmárton nevű faluba, ahol egy olyan alapítványt működtet, amelyik magyar gyerekeket táboroztat magyar környezetben, magyar állatokkal, magyar házaknál, magyar ... na, tudjátok.

.

.

Ez volt hát a negyedszázados találkozó, ahogy Kovács Zoli nevezte. Hát igen. Nem semmi. Az egészet köszönhetjük Diószegi Erzsébetnek. Köszönjük, Erzsike!