Május elseje - Kinek az ünnepe?

Májuselsejekeddreesik. Romániában ez azt jelenti, hogy hétfőn nem dolgozunk. Hát azonkívül, hogy hétfőn-kedden nem mentünk be, elmondanám hogy egész héten nem dolgoztunk. Legalábbis eladás szempontjából semmit. Nem miattunk. Egyszerűen meg sem szólalt a telefon és nem jött email sem. Még vírus is kevesebb jött. Hát ilyen a májuselseje nálunk. A röhej az, hogy ez a nem-nagyon-megy-ilyenkor-a-munka főleg az állami szektorra érvényes. Nekik kormányrendelet alapján adták ki a szabad hétfőt, és 5-én szombaton bementek dolgozni, hogy bepótolják. Na. Ha egész héten nem volt semmi, ma aztán meggyúrják.

Szóval május elsején az úgy volt, hogy nem volt valami nagy idő. Áron már napok óta pedzte, hogy a barátai mennek sátorozni és hogy ő is menne... Naneeem. Lebeszéltük róla. Május elsején nem sátorozunk. Utólag kiderült, hogy igazunk volt, hajnalban talajmenti fagyok voltak. Na de azért én reggel kiviszem autóval és este utánamegyek, nehogy lemaradjon az akcióról. Erre kiderül, hogy nem is kell vigyem, mert csak ide a Csigadombra mennek és kimegy busszal, majd este menjek érte. OK.

Namármost, ha leülni-napozni nem is volt jó idő, biciklizni ideális volt, Melindának dolga volt otthon, így hát elindultam egyedül. Vacilláltam, hogy merre menjek, végül a Hója és a Csigadomb mellett döntöttem. Csakúgy. No reason. Szétnéztem (még kukkerrel is), nem találtam senki ismerőst, egy jót bicikliztem és hazamentem. Este elmentem Áron után és elmondta, hogy egy kis eldugott tisztáson voltak. Pedig én nem is azért mentem arra, de mégiscsak bosszantó, hogy milyenek a mai fiatalok. Bezzeg a mi időnkben...

Volt egy idő, (sajnos az amelyik még mindig meghatározza egész generációnk életét és életformáját), amikor azt mondták hogy május elseje a munka nemzetközi ünnepe. És nekünk azt munkával kell megünnepelni. Nahát nem sok hasznuk volt belőle, mert bementünk, de dolgozni semmit nem dolgoztunk, sőt elloptunk mindent ami lopható volt, még ha nem is kellett semmire. Úgy hívták ezt, hogy pörc-szocsiálé. A gyár a miénk volt, tehát nem loptunk, csak hazavittük a jogos jussunkat.

*

Föl, föl, ti rabjai a földnek,

Föl, föl, te éhes proletár!

A győzelem napjai jönnek,

Rabságodnak vége már.

A múltat végképp eltörölni

Rabszolga-had indulj velünk!

A föld fog sarkából kidőlni,

Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz

Holnapra a világ.

*

Az Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dala. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter (1848–1932) szerezte 1888-ban. Az Internacionálét lefordították a világ legtöbb nyelvére. Magyarra Bresztkovsky Ernő ültette át 1904-ben. Az orosz változat a Szovjetunió Nemzeti himnusza volt 1944-ig. (Wikipédia).

Később, a redszerváltás után május elseje megmaradt pirosnapos ünnepnek, ez aztán teljesen megkavart. Az áldott várva-várt kapitalista rendszernek vannak kommunista ünnepei? Aztán kiderült: május elseje most már a munkásság nemzetközi ünnepe és eredetileg a nyolcórás munkanapért folytatott harcban született. A munka-munkásság ünnepének történetét így látja ma az internet:

1791 - az Egyesült Államokban – ahol a munka ünnepének ötlete megszületett – a philadelphiai ácsok tüntettek először a tízórás munkaidőért. 1830 - általánossá vált a tíz órában megállapított fix munkaidőre irányuló követelés. 1836 - bevezették a tízórás munkaidőt, de a philadelphiai munkások képviselői azonban már akkor kijelentették, hogy nem tekintenik állandónak az elért eredményt, céljuk a nyolcórás munkanap bevezetése, hiszen "napi nyolc óra munka minden munkás számára több mint elég arra, hogy kidolgozza magát". 1886 - május 1-jén munkások százezrei tüntettek Amerika-szerte a nyolcórás munkanapért – a megmozdulást a második függetlenségi nyilatkozatként értékelve. Két nappal később, május harmadikán a chicagói Haymarket téren véres összecsapásra került sor a tüntető munkások és a rendőrök között, több halálos áldozattal és számos sebesülttel. 1889 - a párizsi II. Internacionálé a chicagói véres eseményekre emlékezve döntött úgy, hogy 1890. május 1-jén nemzetközi megmozdulást hirdetnek a nyolcórás munkanap bevezetéséért. 1890 - világszerte – így az Egyesült Államokban, Európa számos országában, Chilében, Peruban és Kubában – egy napon tüntettek a munkások a rövidebb munkaidőért, a feketék és fehérek egyenjogúságáért és a munkásosztály egységéért. Bár a II. Internacionálé felhívása eredetileg egyetlen alkalomra szólt, a május elsejei munkásfelvonulás hamarosan rendszeressé vált, 1891-ben már a brazil, orosz és ír munkások is felvonultak, és nyomukban évente egyre többen csatlakoztak a "világ proletárjaihoz". 1920-ban a kínai munkások, majd 1927-ben az indiaiak is megrendezték a maguk munkásfelvonulását. Ekkorra május 1-je valóban a világ dolgozóinak ünnepe lett, és időnként nem volt mentes az első, chicagói felvonulás véres eseményeitől sem. A képet színesíti, hogy 1956 óta a Vatikán döntése nyomán "Munkás" Szent József, a munka védőszentje is csatlakozott a felvonulókhoz.