Hallom, ahogy alattam csattog a metró
Csitt-csatt, csatt el
Metróval álmodom
Megállunk és megyünk
Kiszállok Hobokenben
A partról nézem a várost
Álmaim tele vannak ilyen
Magas épületekkel utcákkal vonatokkal
A nyakam belefájdul
Szerelmes lettem New Yorkba
Szerelmes lettem beléd
A betonpalotába
Amely szétmarcangolna
Ugyanakkor átölelne
Nem, a vadság az nem hiányzott
Bár próbáltad takarni
Hallom ahogy alattam csattog a metró
Csitt-csatt, csatt-csatt
Érzem a kocsik szagát
Fém és műanyag és szenny
Az ingázó életek szaga
Oda és vissza
Életek melyek aligha többek
Mint az árnyék
Mert ilyen a város, ugye?
Összefonódik élet és halál
Keringőznek a neonlámpák alatt
A Broadwayen
S egyéb rongyosabb,
Koszosabb,
Rémítőbb helyen
Hallom ahogy alattam csattog a metró
Csitt-csatt, csatt...
Csatt
Hallom és hiányzik.
Hiányzol.
Leginkább hiányzol.
Csatt
Hallom és hiányzik.
Hiányzol.
Leginkább hiányzol.
Tegnap találtam a blogspoton ezt a verset. Megtetszett. Kicsit Hobós-Ginsbergesnek tűnt egy olyan jellegzetes amerikaiassággal amilyet kamaszkoromban reménytelenül elérhetetlennek képzeltem és valószínűleg ezért szerettem. Lefordítottam a szavakat. Nem a verset, ahhoz nincs elég tehetségem. A verscímbe be van linkelve az eredeti szöveg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése