Füst a vizen, bíbor a mélyben

Áron fiam ma megkérdezte tőlem, hogy tudom-e azt, hogy a Smoke On The Water-ben a Deep Purple Zappáról énekel, és hogy lehet az, meg vajon miért. Tudtam, hogy benne van a szövegben a "Frank Zappa and the Mothers", csak éppen azt nem tudtam, hogy mit énekelnek róluk és miért. Arra gondoltam, hogy biztos magasztalják benne Zappát, akit nagy zenésznek tekintett mindenki már akkoriban is. Lévén, hogy engem is érdekelt a dolog, megpróbáltam utánanézni, és láss csodát:

Hát akkor először is lássuk a dal szövegét:

We all came out to Montreux

On the Lake Geneva shoreline

To make records with a mobile

We didnt have much time

Frank Zappa and the Mothers

Were at the best place around

But some stupid with a flare gun

Burned the place to the ground

.

Smoke on the water, fire in the sky

.

They burned down the gambling house

It died with an awful sound

Funky Claude was running in and out

Pulling kids out the ground

When it all was over

We had to find another place

But swiss time was running out

It seemed that we would lose the race

.

Smoke on the water, fire in the sky

.

We ended up at the grand hotel

It was empty cold and bare

But with the rolling truck

Stones thing just outside

Making our music there

We make a place to sweat

No matter what we get out of this

I know we'll never forget

.

Smoke on the water, fire in the sky

.

A helyzet az, hogy a dalban felidézett történet valóban megtörtént: 1971 december 4-én a Deep Purple a svájci Montreux-ben lemezfelvételre készült a Rolling Stones Mobile Studio néven ismert négykerekű mozgó stúdióval. Az együttes felállása abban az évben az úgynevezett Mark II: Ian Gillan ének, Ritchie Blackmore gitár, Jon Lord billentyűs hangszerek, Roger Glover basszusgitár, Ian Paice dob, ütőhangszerek. Ez a felállás a leghíresebb, az általuk felvett albumokat tartják a Deep Purple legjobb munkáinak.

A hordozható stúdiót a Rolling Stones zenekartól bérelték, a szövegben így említik, "Rolling truck Stones thing". A Stones akkoriban adta ki a Sticky Fingers-t. A lemeznek nagy sikere volt, vezette az eladási listákat, és az album egyik dala, a Brown Sugar első volt a slágerlistákon. Itt még el lehetne mondani azt is, hogy amíg a Smoke On The Water a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 dala között a 426-ik helyen van, a Rolling Stones 1965-ös I Can't Get No Satisfaction-je a másodikon. (Bob Dylan Like A Rolling Stone-ja után).

A főhadiszállásuk a Montreux Casino szórakoztató komplexumában volt, a kaszinó meg az egész komplexum a Genfi tó partján feküdt, a kaszinót a szövegben "the gambling house" néven említik. A Genfi-tó (franciául Lac Leman) Közép-Európa második legnagyobb édes vízű tava a Balaton után. 580 km²-es vízfelülete csak 14 négyzetkilométerrel kisebb, mint a Balatoné. A tó 60%-a Svájchoz, 40%-a Franciaországhoz tartozik. Átfolyik rajta az Alpokból a Földközi-tengerbe igyekvő Rhone.

A felvételek megkezdése előtti estén a kaszinó koncerttermében fellépett Frank Zappa a Mothers of Invention nevű együttesével. Itt megemlíteném, hogy Zappa zenekarát eredetileg csak Mothers-nak hívták, a lemezkiadó kérésére biggyesztették hozzá az Inventiont, talán azért, hogy nehogy az anyák megsértődjenek :-). Tehát ment a koncert, amikor egy felhevült néző egy római gyertya nevű tűzijáték-rakétát lőtt ki a mennyezetbe ("some stupid with a flare gun"), amitől tűz ütött ki és leégett az egész kaszinó komplexum Zappáék összes felszerelésével. 1971 nem bizonyult boldog évnek Zappa számára: aznap leégett az együttes teljes felszerelése, hat nappal később pedig Zappát a londoni Rainbow színházban adott koncertjük során a színpadról a zenekari árokba lökte egy zavarodott hallgatója, minek következtében megsérült a gégéje (s így hangja egy tercet mélyült) és a gerince is, ezért majd egy évre tolószékbe kényszerült.

A "füst a vizen" kifejezés ami a szám címe lett Roger Glover-nak köszönhető, néhány nappal később - amint ő maga mindenkinek mesélte - álmából hirtelen ezzel ébredt. Maga a kép pedig amit a cím meg a refrén ábrázol az a genfi tavon elterülő füst, amelyet a Deep Purple tagjai csodálkozva néztek a szállodájuk ablakából. Glover 1969-ben az Episode Six nevű együttesből igazolt át Ian Gillan énelkessel együtt. Ezzel létrejött a híres "Mark II" felállás, mely a Deep Purple aranykorát jelentette.

A harmadik (számomra eddig) rejtélyes szereplő "Funky Claude" aki ki-be rohangál tulajdonképpen Claude Nobs, a Montreux Jazz Festival igazgatója, aki valóban segített a közönséget kimenekíteni az égő teremből.

Mivel ottmaradtak egy drága mozgó stúdióval (swiss time was running out), de terem nélkül, elindultak más helyet keresni a városban. Claude Nobs segítségével megállapodnak a The Pavilon nevű színháznál, de nem sokkal miután behordták a cuccokat és elkezdtek dolgozni, a szomszédok a zaj miatt feljelentették őket. Egyetlen számnak a háttérzenéjét tudták itt felvenni (akkor csak Title 1-nek nevezték, utólag lett belőle a Smoke On The Water) mielőtt a rendőrség leállíttatta a felvételeket. Végül, egy hét keresés után a banda kibérelte a majdnem kihalt Montreux Grand Hotelt, annak folyosóit és halljait átalakították improvizált stúdiókká, itt vették fel a nagy sikert arató Machine Head című lemezük anyagának nagy részét.

Érdekes: 1994-ben Vancouver, Kanadában 1.322 gitáros gyűlt össze, hogy egyszerre eljátsszák a Smoke on the Water riffjét és ezzel bekerüljenek a Guinness Book-ba. Idén, június 3-án, egy vasárnapra eső napon, egy Kansas City-i rádióállomás, a 99.7 KY szervezésében megdönteni készülnek ezt a rekordot.