2012. május 31., csütörtök

Bedellő, Sárkányok Kapuja


Egy napsütéses márciusvégi vasárnapon elindultunk a Sárkányok Kapujához, a darkz által elrejtett geoládát (is) megkeresni. Egy újabb olyan hely, ahová valószínűleg sosem jutunk el geocaching nélkül. Torockó irányába letértünk a Torda-Campeni főútról, majd Torockószentgyörgyöt is elhagyva Bedellő (Izvoarele) falu irányába fordultunk. Az út a letérőtől falu központjáig kb 2 km, és igazán tűrhető minőségű. Bedellőből gyalog vágtunk neki a turistajelzéssel ellátott kb. 15 kilométeres túrának. Aki térképen szeretné látni ezt a kirándulást, megnézheti a mobiltelefonnal rögzített útvonalat itt. A túra körülbelül nyolc órát tett ki pihenőkkel együtt, a legnehezebb rész (főleg M-nak, aki lyukas bakanccsal jött) Rogoaze és a barlang közötti rész volt, ahol helyenkén térdig érő hó is volt... Hogyha osztályozni kéne nehézségi sorrendben, akkor ezt a túrát a Bélavára körtúra és  a Vidálykő után harmadiknak sorolnám be.





A Bedellői havasok a Torockói hegység része. A Torockói-havasok az Erdélyi-szigethegység keleti, tehát az Erdélyi-medencére néző részén helyezkedik el, nagyjából észak-déli irányban, mintegy 70 km hosszan. A hegység megjelenése, kinézete rendkívül egyedi, szinte bármelyik részén járunk, egyértelmű, hogy a Torockói-hegységről van szó. Jellegzetessége, egyedi megjelenése a hegység anyagát adó mészkőnek köszönhető, ami helyenként eléri a 400-700 méteres vastagságot. Ez a mészkő tette lehetővé azt is, hogy számtalan természeti látnivaló gazdagítja, az ide látogatót hatalmas sziklák, szorosok, hasadékok, búvópatakok, barlangok fogadják. Így alakult ki a Bedellői cseppkőbarlang is. A platón számos dolina (töbör) található sőt egy uvala is van itt. Az uvala pedig, most tudtam meg, több dolina összekapcsolásából kialakuló karsztos felszínforma. Na.



Útközben annyi hóvirágot láttam, amennyit eddigi életemben együtt nem láttam. Gyönyörű látvány volt elnézni a természet feltörő erejét a tavasz érkeztével. Apropó: a hóvirág védett növény. Találjátok ki, miért? Az emberi kapzsiság miatt. A biznisz veszélybe sodort egy olyan fajt, ami nemrég még hétköznapinak számított. Hiszen nem azok a turisták okozták a gondot, akik egy kis csokorral tértek haza kirándulásukból. A gond akkor kezdődött, amikor a hóvirág hagymáját már-már ipari módszerrel kezdték gyűjteni és exportálni Hollandiába(!). Tolólapátos munkagépekkel forgatták ki a hóvirághagymát, ezután kivitték Hollandiába, majd csomagolva visszahozták és eladták... Miközben a hagymát tonna számra szállították a ˝tulipánok hazájába˝, a virágot nagy mennyiségben gyűjtők is megtették a maguk hatását. Logikus, hogyha valaki eladni akar, a legszebb, legnagyobb virágú példányokat szedi le. Vagyis a satnyább, ezáltal valószínűleg gyengébb genetikai állományú példányok maradtak szaporodni az erdőben. Na ezért tiltották be a hóvirággyűjtést, és jól tették. A hollandok pedig maradjanak csak a tulipánjaikkal...

 



A Bedellői karsztplatón elmentünk a La Rogoaze nevű útkereszteződés mellett, ahol az út több irányba visz: innen le lehet menni Torockószentgyörgyre, balra a Sipote vízeséshez vagy tovább a cseppkőbarlanghoz. A barlang előtt található sziklakapu valószínűleg a szél eróziójának köszönheti különleges formáját. Ezt nevezik a Sárkányok Kapujának. Ehhez hasonló természeti jelenséggel találkozhatunk még a torockói Kőlyuknál. A nyíláson keresztül rendkívüli kilátás nyílik az Aranyos völgyére. Miután megpihentünk, ettünk valamit és megkerestük a geoládát. Aztán Péterrel bementünk a barlangba, M. nagy elkeseredésére, aki bejönni nem mert, kinnmaradni egyedül pedig félt...




A Bedellői cseppkőbarlang 1150 méter magasságban helyezkedik el, állítólag a Torockói-hegység legrégebbi barlangja. Sajnos a vandálturizmusnak itt is látszik a nyoma: cseppköveket már alig látni benne. Van ugyan néhány vékony sztalaktit ami egészen a tetejéről lóg le, de az igazi szebb példányoknak csak a csonkja maradt meg. Ami még érdekes volt a barlagban, az két hibernáló denevér zúzmarás látványa volt. Előbb azt hittem, hogy meg vannak dögölve, de jobban megfigyelve látni lehetett lassan mozgó mellkasukon, hogy lélegeznek. Ezzel kapcsolatban még elmondom, hogy tanultam én meg Kovács Zoltán osztályfőnökömtől, melyik a sztalaktit és melyik a sztalagmit. MIT érünk el, azért, mert a földön van? A sztalagMITot. A másik fenn van a barlang tetején és azt nem érjük el :) Tehát ezt a túrát szívből ajánlom mindenkinek, aki még nem volt ott, persze csak a komoly túrázáshoz szükséges felszereléssel.  


Nincsenek megjegyzések: