Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
A tájfutás egy olyan sport, amely valamennyire hasonlít a geoládázáshoz: jó tájékozódási képességgel, egy térképpel és iránytűvel kell eljutni egyik pontból a másikba. A résztvevők kapnak egy speciális orientációs térképet, az azon feltüntetett ellenőrzőpontokkal kijelölt pályán, a pontokat érintve, a legrövidebb idő alatt kell végigfutni. A versenyző az ellenőrzőpontok között maga választja meg az útvonalát. Kevés kolozsvári polgártársam tudja, hogy városunk gazdag történelmi múlttal rendelkezik ezen sportágban, 1961 óta évente került sor rangos tájékozódási versenyek megrendezésre. A sportág nagy kolozsvári képviselője, majd szervezője volt Binder Lajos, a Megyei Turisztikai és Hegymászó Bizottság későbbi elnöke. Erről a nagyszerű sportemberről kapta nevét a mai Binder-forrás.
A forrás koordinátái:
N 46° 43.407 E 023° 31.997
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése