2011. február 28., hétfő

Forrásaim: Erzsébet-forrás



Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.




Ez a forrás-sorozatunk negyedik geoládája. A láda az Erzsébet-forrástól 30-40 méterre van elrejtve, egy fiatal facsoport gyökerei közé. Rövid, de alapos kutatás után megtudtam, hogy a forrás Erzsébet magyar királyné, illetve osztrák császárné után kapta nevét. Abban az időben bevett szokás volt híres (és persze gazdag) emberek nevével ellátni különböző helyeket vagy intézményeket a majdani anyagi segítség és hírnév reményében. A XIX. század Kolozsvárja több olyan hellyel büszkélkedhetett, ami a császárné nevét viselte, csak példaként emkíteném az egykori Erzsébet-utat (ma Emil Racovita) vagy az Erzsébet-hidat (a mai Magyar Színház mellett).




Erzsébet (1837-1898) I Ferenc Jozseffel való házassága révén osztrák császárné, majd az 1867-es kiegyezés után magyar királyné lett. Miksa József bajor herceg lányaként ismerte meg 1853-ban unokatestvérét, Ferenc József leendő császárt, aki azonnal szerelmes lett a 15 éves hercegkisasszonyba, Erzsébetet ugyanis nemhiába emlegették a legszebb európai főnemesi sarjként. Házasságának hosszú és, mondhatni boldog időszaka után fiának, Rudolf koronahercegnek az öngyilkossága utáni sokkból sosem tért magához. 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.




The cache is located at 30-40 meters S-SW from the Elisabeth's spring, at the root of some younger trees. After a short, but detailed research we concluded that the spring was named after Elisabeth of Bavaria, Empress of Austria and Queen consort of Hungary as the spouse of Franz Joseph I. In those times it was a common habit to name places after famous (and certainly rich) people in order to get funds and fame through them. In the 19th Century's Cluj there were several places named after the famous empress, for example the Elisabeth Street (Emil Racovita) and the Elisabeth Bridge (at the Hungarian Theater).



Elisabeth (1837-1898), was empress consort of Austria from 1854 and also queen of Hungary (crowned in 1867) after the Austro-Hungarian Compromise. She was the daughter of the Bavarian duke Maximilian Joseph, in August 1853 she met her cousin Franz Joseph, then aged 23, who quickly fell in love with the 15-year-old Elisabeth, who was regarded as the most beautiful princess in Europe. After a long period of happy marriage the suicide of their only son, the crown prince Rudolf, in 1889, was a shock from which Elisabeth never fully recovered. It was during a visit to Switzerland that she was mortally stabbed by an Italian anarchist, Luigi Luccheni.



A forrás koordinátái: N 46° 44.244 E 023° 32.923


Forrásaim: Rejtett-forrás


Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.

Olykor a forrásból, kútból felfogott víznek gyógyítóerőt is tulajdonítanak. A keresztény mondavilágban nem ritka az a jelenség sem, miszerint egy forrást valamelyik szent fakasztotta. A mi esetünkben ez a sorozat kissé profánabb megközelítést jelent: az általunk feltérképezett források szakralitása inkább a szülőföld szentségét jelképezi. Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. (Wass Albert).




A Rejtett-forrásnak már a neve is eldugott helyzetéről árulkodik. Amellett persze ki tudja milyen titkokat, legendákat rejteget ez a hely. A Szent-János-kúttal átellenben, a Plecska-völgyön túl a Páter-gerinc alatt található forrást egyes kirándulók Pásztor-forrásként is említik. Én azonban megfogadom Tóthpál Tamás tanácsát, és az (ismertebb húsz) bükki forrás nevét az általa leírt túrabeszámolón használt neveken fogom említeni. Persze a Rejtett-forrást több irányból is meg lehet közelíteni, mi most az Erzsébet-forrástól jövet felkaptattunk az újonnan nyitott Plecska-völgy - Páter-gerinc szekérúton, majdnem a csúcsig. Alig száz méterrel a gerinc előtt, jobbra nyílik egy fenyőerdőbe vágott jelzés nélküli ösvény.





Az ösvény tulajdonképpen a Páter-út és a Plecska-völgy között húzódik északtól-délre. Ezen az ösvényen haladva, körülbelül egy kilométernyi séta után, egy lejtős tisztásra érünk ennek legalsó csücskében található szurdokvölgyben van a betongyűrűbe foglalt Rejtett-forrás. A geoládánk a szakadék túloldalán található, egy fa gyökerei között. Mindenkinek kellemes kirándulást és szerencsés geoládázást kívánunk. A láda teljes, koordinátás leírása megtalálható a geocaching weboldalon.




 

A forrás koordinátái:

N 46° 43.672 E 023° 33.572

2011. február 13., vasárnap

Szénégető körtúra



Február 13-án, vasárnap csak hárman M.-val és unokatestvéremmel, K.-val vágtunk neki az immár szokásossá vált hétvégi kirándulásnak: K. egykori barátnője (már nem a barátnője amióta összeházasodtak) most nem jött velünk. A sarki kocsmánál hagytuk az autót és az erdőn keresztül Szent János-kút irányába indultunk, de hamar rájöttünk, hogy semmi értelme visszaereszkedni a forráshoz.





A városban ugyanis napok óta olvadt a hó, ezért arra gondoltunk, hogy esetleg lehetne hóvirág a Szent János-kút fölötti részen, de amikor elindultunk, rögtön láttuk, hogy szó sem lehet róla: az erdőben még bakarasznyi hó borította az avart. :) A bakarasz a rendes arasznál (vagyis a kifeszített hüvelyk és kis ujjal mért arasznál) kisebb, ősrégi népies mértékegység, melyet a hüvelyk- és a mutatóujjal mérünk.





Hosszas és fáradságos hótaposás után elnyertük méltó jutalmunkat: egy felfrissítő pihenőt a Brüll-kilátónál, ahol rövid ideig leültünk egy EKE- (vagy Voinca) -padra, és otthonról hozott másnapos juhtúrós palacsintát és narancsot falatoztunk, gyönyörködtünk a tájban és élveztük a februári tavaszhíresztelő napsütést. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert).



2011. február 6., vasárnap

Bükki kemping - Mikesi gerinc - Rajka forrás


Vasárnap, 2011 február 6-án sikerült egy kellemes túrát kellemes társaságban összehozni. A bükki kempingtől indultunk fel a hegynek öten, rokonok, barátok és egykori osztálytársak. A piros-fehér illetve a kék-fehér jelzésen rajtoltunk, a kempingtől kb. 4-500 méterre a kék-fehér jelzés letér jobbra, a Rajka-forrás felé, akkor még csak reméltem, hogy arra fogunk visszajönni. Mi tovább a piros-fehér jelzésen mentünk, érintettük az egykori "új" menedékházat, apám szerint ma a katonaság használja, úgyhogy semmi keresnivalónk nem lehetett ott.


Körülbelül egyórányi séta után felértünk a Mikesi-gerincre, itt aztán szerencsésen megtaláltuk egy kolozsvári ládász kolléga kindertojását. Mindenki nagyon örvendett neki, úgy látszik, mindannyiunknak hiányzik mostanában a sikerélmény :). Innen körülbelül félórányi gyaloglás után elértük a Mikesi-házak nevű tanya első házait, ott megálltunk uzsonnázni-ebédelni. Mi tulajdonképpen csak uzsonnázni készültünk, de Péternek egyedül annyi sütnivalója volt, hogy ötünknek lett ebéd belőle...



A Felek községhez tartozó Mikesi-házak nevű tanya lassan faluvá növi ki magát. Egyre több az újonnan épült hétvégi ház, sőt már családi házak is kezdenek itt-ott feltűnni. A fenti képen látható vályogház sem sokáig lesz már itt. 2005-ben egy rádióamatőr érdekes leírást közöl a tanyáról és az ottani rádióamatőr aktivitásról itt. "A statisztikák szerint Kolozs megyében öt olyan település található, melynek állandó lakossága 12 fő alatt van. Ezek: Mortesti, Starcu, Falca, Casele Micesti (Mikesi-házak) és Valea Ciresoii. Közigazgatásilag a Mikesi-házak tanya Erdőfelek községhez tartozik."...



..."Erdőfelek község a maga 1395 lakosával 61,7 négyzetkilométert tesz ki és Kolozsvártól kb. 7 km-re fekszik a DN1-es Torda felé vezető főúton. Az egykori négyosztályos elemi iskola romos épületét felújítás és használat céljára átadták az Unirea YO5KAS rádióklubnak. Itt, a rádióamatőrök önkéntes munkája eredményeként született meg a kolozsvári Unirea Sportegyesület rádióamatőr verseny- és gyakorlóállomása."





Erről volt híres eddig a Mikesi-házak tanya. Ki tudja mit hoz majd a kozeljövő ide is? Visszafelé a Sáros-Bükkön keresztül a Rajka-forrás mellett jöttünk, átsiettünk Bunkófalván és gyorsan bevágódtunk az erdőbe a kék-fehér jelzésen, hogy ne kelljen sokáig nézzük a beszármazott újgazdagok grandomániás építészeti megnyilvánulásait. A jelzés - amint reméltem - visszahozott a kemping feletti újmenedékház-útra. A túra teljes hossza a RussaMap szerint 10,35 kilométer volt és 4 óra 12 percet vett igénybe kolbászsütéssel együtt :).