2010. december 26., vasárnap

Mikó-kerti Mikó szobor




Valamikor elsőosztályos koromban nevezték át Kolozsvárt Napocára. Sok olyan tanár, író és újságíró ugatta világgá nagymagyarságát az utóbbi húsz évben, aki annakidején nekünk dákoromán Kolozsvárt hirdetett vagy tanított. Ezért most nem szégyellem olyan nagyon, hogy a Mikó-szoborra csak véletlenül bukkantunk rá: M. egy esős vasárnapon gondolt egyet, és meg akarta nézni a Mikó-kertet. Olvastuk valahol, hogy ez volt Kolozsvár első botanikus kertje, ezért szerettük volna felhívni rá a figyelmet akár egy geoláda segítségével is. A geoláda (egyelőre) nem jött össze, ugyanis a kapus lerohant, amikor a kifagyott fűre merészeltem lépni, mi visszaszóltunk, ezután árgus szemekkel végigkísért a kerten, tehát egy gombostűt nem lehetett volna elrejteni, nemhogy egy geoládát...







A kolozsvári Mikó-kert gróf Mikó Imre nyaralójának a tizenkét holdas kertje volt, amelyet 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME) adományozott. A kert első Brassai Sámuel volt. 1872-ben az EME a kertet ötven évre átadta az egyetemnek, azzal a kikötéssel, hogy „az egyetem a kert parkszerűen mivelt részében jelenleg meglévő arboretumot és fruticetumot, amely csaknem teljes számmal tartalmazza Erdély valamennyi élő fáit és cserjéit, elpusztulni nem hagyja.” 1872-ben alapították az egyetem Állattani és Összehasonlító-Anatómiai Intézetét, amely a görög stílusú nyaralóban kapott helyet. Ennek vezetője az alapítástól 1890-ig dr. Entz Géza volt.







A Mikó-kertben áll Mikó Imre szobra, báró Vay Miklós műve (Golop, 1828. dec. 24.- Golop, 1886. jan. 28.) Vay Miklós a bécsi akadémián tanult, élete jav részét itt is élte le. Sok szobrot mintázott a magyarság jeleseiről: Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Pálóczy László, Kisfaludy Károly és Deák Ferenc. Több művének kőfaragó munkáját Izsó Miklós végezte. "Ifj. Vay Miklós báró, a volt kancellár fia, jövőben Pesten egy nagyobb szobrászati műtermet fog felállítani miután minden idejét a művészet eme ága felé kívánja fordítani". (Alföld. Arad. 1861. nov. 30). Mikó Imre kolozsvári mellszobrát 1884-85 -ben készítette el az Erdélyi Múzeum Egyesület megrendelésére, a szobrot 1889-ben avatták fel. A talapzat felirata: „Hídvégi gróf Mikó Imre, az Erdélyi Múzeum alapítója, a nemzeti tudomány nagylelű pártfogója s buzgó művelője dicső emlékének a hálás Múzeum Egylet.”



A talapzat alsó részén egy másik felirat is található: egy Claudius Claudianus (c. 370 – 404) idézet első része: Peragit tranquilla potestas quod violenta nequit; [mandataque fortius urget imperiosa quies]. (A nyugodt hatalom véghezviszi, amit az erőszakos nem tud.) Mikó Imre egész életfelfogását jellemezte ez a jeligéje, korára és önmagára találóan így ültette át ezt magyarra: "Mit erőszakkal nem, csöndben és halkan munkálva véghezvihetünk."



2010. december 4., szombat

Belvedere Brüll


Belvedere in Italian literally means beautiful view. We invite you to visit one of the most beatiful places in Cluj's Faget forest: a scenic viewpoint named after an enthusiastic excursionist. Emanuel Brüll (1884-1951) - the tireless former vice-president of Transylvanian Carpathian Association (EKE) - was German language and literature teacher at the Reformed College of Cluj. He was a Hungarian linguist who did a lot to improve language and ortography, he had published not less than 76 works on this subject.



"Those who knew Emanuel Brüll, know how passionately he loved nature. Not only on school holidays, but often on weekdays he walked out in nature. He consciously preached, viva voce, and also by the persuasive power of the pen that people should not be kept apart of nature, and that especially the intellectual worker needs to relax by rhythmically recurring trips to nature in order to preserve physical and mental flexibility. That is why a significant part of his promotional articles are about hiking: no one offered with more persuasive power for both the young and old this way of keeping health and physical flexibility... "( A.T.Szabó: Language and past).




Belvedere olaszul szép kilátást jelent. Szeretnénk meghívni benneteket arra a kirándulásra, amely során megismerhetitek a kolozsvári Bükki-erdő egyik legszebb helyét: azt a gyönyörű kilátóhelyet, amely egy szenvedélyes kolozsvári kirándulóról kapta nevét. A fáradhatatlan Brüll Emmánuel (1884-1951) - az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) egykori alelnöke - a kolozsvári Református Kollégium magyar-német szakos tanára volt. Brüll fáradhatatlan nyelvész volt, sokszor túratársait is kijavította, ha azok a nyelvtan törvényei ellen vétettek, nem kevesebb mint 76 nyelvművelésről szóló munkája látott napvilágot élete során.




"Akik ismerték Brüll Emánuelt, tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nemcsak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetbőI, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra, mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében." (Szabó T. Attila: Nyelv és múlt).