Az igazság márpedig az, hogy én nem szeretek Magyarországra járni. Amikor leírom ezt magyarul, anyanyelvemen, hogy én nem szeretek Magyarországra járni, gondolom mindenki azt hiszi, hogy nem vagyok normális. Miért is kellene egy magyarnak Magyarországra járni, nem? Hiszen ez abszurdum. Nahát ezért nem szeretek én Magyarországra járni. Az abszurdumok miatt. Mert valamikor egyesektől erőszakkal elvették Magyarországot, másoktól nem. Tőlem igen. Azok pedig, akiktől nem, azok nem tartottak ki azok mellett akiktől igen. És most övék Magyarország. Hát most lassan száz év után azt mondom: tartsátok meg magatoknak a ti Magyarországotokat. Olyan lett, amilyet csináltatok belőle a NEM-eitekkel. Ezért nem szeretek hozzátok járni. (A feleségem azonban igen. Ezért aztán járunk...)
.
.
Szerencsére az utóbbi száz év történelmében nem is történt olyasmi, amit irigyelnék a "modern" Magyarország lakóitól. Ötvenhatot kivéve. Sem Horthyt, sem Rákosit, sem Kádárt, még Orbánt és Gyurcsányt sem irigylem. Sem a zsidózást, sem a cigányozást, sem a románozást nem irigylem. Ami pedig azelőtt történt, az viszont enyém is, bármennyire NEM szeretik a "magyarok". Így van ez Visegráddal is. Régóta szerettük volna megnézni a visegrádi várat, csakhogy soha nem volt rá alkalmunk rá mostanáig. Most végre eljött ennek is az ideje. Három napig készültem térképpel, google útiránnyal és fórumozással. Péntek reggel indultunk.
.
.
Visegrád (németül Plintenburg) város Pest megyében, a Szentendrei kistérségben. Magyarország egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő. A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a 11-es főúton 42 km.) Egy óra alatt megérkeztünk. Az út maga is kellemes volt odáig, Szentendrén, Leányfalun és Tahitótfalun át vezetett. Útközben (sajnos nem fényképeztem le) láttuk az Üvegtigris alteregóját, a Fapuma nevű büfét.
.
.
A (állítólag tévesen) Salamon-toronynak nevezett nagy lakótorony a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a fellegvár hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfal. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került, az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.
1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes Krónika. A királyi házat I. (Nagy) Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. 1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei.
.
A királyi palota egyik földszinti termében található az a viaszkiállítás, amely a Visegrádi találkozó vacsorajelenetét dolgozza fel bemutatva a korábbi viseleteket és étkezési szokásokat. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg az osztrák kereskedők ellenében. Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte. Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, , Lech Wałęsa és Antall József.
.
.
Magyarországon az 1870-es években indult meg az első kisvasutak építése. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer km vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Az 5,3 kilométer hosszú visegrádi Dunapartot az Apátkúlti völggyel összekötő erdei vasutat 1921-ben helyezték üzembe és 1932-ig működött. Számunkra igen érdekesnek tűnt, hogy ennek a vasútnak volt egy Kincses Kolozsvár nevű állomása, amelynek helyére most egy emléktábla hívja fel a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése