2007 augusztus 1 Parajd, Parajd

.

Augusztus elsején lementünk négy napra Parajdra Péterékkel. G.-t, a főnökömet megkértem adjon kölcsön egy autót, igy aztán a kétszemélyes Logannal mentünk. Nagyon meg voltam elégedve vele, végülis új autó, még tízezer kilométer sincs rajta. Szovátán kezdődik a Székelyföld, a fenti képen látható, amint átlépjük a határt :). (Ha a székelyeken múlna, biztos, hogy még útlevelet is kérnének.)

.

.

Mielőtt beértünk volna Parajdra, megvártuk Péteréket a Kis-Küküllő partján. Van nekünk egy 'helyünk', hiszen már jó néhányszor nyaraltunk a Sóvidéken, többször volt úgy az utóbbi időben, hogy az egyetlen hely volt, amit megengedhettünk magunknak. A Kis-Küküllő (románul Târnava Mică, németül Kleine Kokel) a Görgényi-havasokban 1150 méter magasságban ered és Balázsfalva mellett egyesül a Nagy-Küküllővel. Fehér, Hargita és Maros megyéken halad át 144 kilométeren. Egy alkalommal halásztam is benne!

.

.

Azért járunk gyakrabban Parajdra, mint máshova, mert barátainknak, Erzsikének és Péternek vannak ott rokonai. Erzsike korondi származású Oláh-lány, nővére pedig, Juliska Parajdra ment férjhez Biró Jóskához. Rendszerváltás után megvásárolták a házukkal szemben lévő félkész épületet, és rengeteg munkával most egy takaros nyolcszobás kétmargarétás panziót működtetnek.

.

.

Miután megérkeztünk, elhelyezkedtünk a panzióban, és Biró Jóskával megittuk a kötelező Istenhozott-pálinkát, elmentünk biciklizni a faluban. A bicikliket mi vittük magunkkal Kolozsvárról.

Kevesen tudják, hogy Áprily Lajos költő, műfordító Parajdon született 1887 november 14-én (mh. Bp. 1967. aug. 6). 1909-ben a kolozsvári egyetemen német szakos tanári oklevelet szerzett, 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára, az erdélyi irodalom élvonalába a Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20) cimű versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domokos barátságát is. 1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult, miközben kereste az együttélés mindkét nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.

.

.

A költő emlékét Parajdon egy emlékház őrzi, udvarán egy emléktábla, versidézettel. Nyitás kérésre. Nem kértük, nem akartunk zavarni, de ha nyitva lett volna, bemegyünk. Egy másik versét fogom idézni inkább:

.

Parajdi forrásvizek

Én Istenem, milyen gyönyörűek -
A szám mindegyik hűsét megkivánja.
Én vagyok itt a friss forrásvizek
hűtlenkedő, havasi Don Juanja.

.

.

Parajd a legnagyobb községközpont Hargita megyében. Hozzá tartozik Alsósófalva, Felsősófalva és a mintegy 140 lelket számláló Békástanya. Az összlakosság száma kb. 7250, a községközpontban hozzávetőlegesen 4.000 ember él. Parajd központjában található az a hármas útelágazás, ahonnan északi irányban a Bucsin-hegységen át 51 kilométerre van Gyergyószentmiklós, délkeleti irányban pedig, Korondon át, 38 kilométer megtétele után érhető el Székelyudvarhely. A kis medencét északon, keleten és délkeleten a Görgényi-havasok karéja övezi, délnyugaton pedig a sikódi plató.

.

.

Ha figyelembe vesszük, hogy a régi erdélyi falvak első írásos dokumentumai többnyire 1100 és 1334 közötti időszakra tehetőek, akkor Parajd nem tartozik a "régiek" közé, előszor 1564-ben említik az oklevelek. Sófalva említése 1493-ból való. A Parajd helységnév a "paraj" szó -d kicsinyítő képzős alakja, mint megannyi társa a Kis-Küküllő medencéjében, és a Kárpát-medence egész területén. Ezek szerint a név "füves területecskét", "legelőcskét" jelent.

.

.

Parajd - mint fogalom - a köztudatban szorosan összefonódott a sóval, s mindazzal ami ehhez kapcsolódik. Mindamellett Parajd kialakulását, helyzetét teljességgel a sóval magyarázni túlzás lenne. 1958-ig a bányabeli sóvágók száma még a százat sem érte el, és ennek is csupán 10-15%-a volt parajdi. Többnyire sófalviak dolgoztak itt, a bánya tulajdonjoga is sokáig az övék volt. (A bivalytenyésztés sem véletlenül lett Sófalván oly általános, ennek az állatnak a bőre hosszú ideig nélkülözhetetlen volt a sókitermelésben és a sóállag megőrzésében.) Sokkal nagyobb foglalkoztatottság volt a fakitermelés és a feldolgozás területén, a parajdi gyufagyár már a múlt század közepétől 200 alkalmazottal muködött. Ezenkívül a parajdi ember megművelte a földet, állatokat tartott. Ha nem lett volna Parajdon sóbánya, Parajd akkor is Parajd lett volna, (már csak a gyergyói útelágazás miatt is), legfennebb nem lenne ilyen felkapott és hires, csak szép és székely.