Kedden, március 20-án Áronnak koncertje volt a Diakművelődési Házban.
Melinda meghívta az osztályát is, összesen vagy hét fiú jött el, gondolom jót marhultak. Lalo Spanyol Szimfóniáját is játszották. Ezért a mai bejegyzés róla szól:
Édouard Lalo (1823—1892)
.
Lille-ben született, spanyol származású francia családból. A lille-i konzervatóriumban hegedűt és gordonkát tanult, majd 1839-ben a párizsi Conservatoire növendéke lett. Első kompozícióival 1845-ben jelentkezett. A hetvenes évek derekán Pablo Sarasate (világhírű spanyol hegedűművész) számára írt két reprezentatív művet: az F-dúr hegedűversenyt és a Spanyol szimfóniát: mindkettő messze hangzó sikert aratott, és megalapozta Lalo hírnevét. 1880-ban a Becsületrend kitüntetésében részesült. Párizsban hunyt el, 69 éves korában. Műveinek közvetlen inspirációját Beethoven, Schubert és Schumann zenéjéből merítette, a Conservatoire tanárai csak másodsorban hatottak rá. Sikereit mindenekelőtt ragyogó hangszerelésével érdemelte ki.
Laura is elhozta az osztályát, az övéi miért ne marhuljanak egy jót?
.
.
Spanyol Szimfónia, OP. 21
(I. Allegro non troppo; II. Scherzando. Allegro molto; III. Intermezzo. Allegretto non troppo; IV. Andante; V. Rondo. Allegro)
Az 1873-ban komponált Spanyol szimfónia népszerűsége túlszárnyalja Lalo egy évvel korábban írt hegedűversenyét. Ezt a népszerűséget nyilván a spanyol koloritnak köszönheti, amely a francia zenében egyébként is otthonos, és amelyet a zeneszerző családjának spanyol származása inspirálhatott. A versenyművek hagyományos háromtételes formáját ezúttal további két tétellel bővítette ki a komponista, ezek a tételek azonban nem terjedelmesek. Az első a méltóságteljes, komoly spanyol zenék műfajába tartozik, súlyos veretű tematikájával; a második helyen scherzo áll, ez briliáns hegedűdarab; a harmadik tétel címe Intermezzo, ebben ismét a lefojtott szenvedély dominál. A negyedik tétel lassú zene, ebben hallható a darab egyetlen — bár rövid — hegedűkadenciája; mint valamennyi tétel, ez is egyetlen ostinato ritmusképletre épül. A záró Rondo a mű legismertebb részlete, bár hatásosságát nem kis részben szalonzenei elemeinek is köszönheti. (fidelio.hu)
.
Francisc "Franco" Muresan volt a karnagy. Rendkívül népszerű a diákok között, óriási tapsvihart arat minden fellépése. Néha az az érzésem, hogy heccből csinálják ezt vele. Francisc Muresan a partitúra biztos ismeretében, felszabadultan, biztos beintésekkel dirigált. (Kulcsár Gabriella írja a Szabadságban egy másik előadás alkalmával). Szép volt, Áron szerint a szólisták lehettek volna jobbak, sajnos én ehhez nem tudok hozzászólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése