2010. október 10., vasárnap

Egy "hely" utolsó napjai



Siheder koromban, amikor még nem mindig a lányokon járt az eszem, olykor eljártam édesapámmal gyűjtögető-kirándulásaira. Ez azt jelentette, hogy bármit begyűjtött, illetve begyűjtöttünk, ami éppen akkor termett vagy érett. A hetvenes évek elején (a Györgyfalvi negyedben laktunk) elég volt a Békásba kimenni: tele volt az útmente bodzával, szederrel, kökénnyel, a tisztások pedig kakukksalátával, szegfű- és csiperkegombával, a Békás-patak vize pedig olyan hideg és tiszta volt, amilyennek már csak elképzelni lehet negyvenéves távlatból. Még gyümölcsöt is lehetett szemelgetni a borháncsi tanya elhagyott imaházának kertjéből. A hetvenes évek közepétől viszont kiszorultunk a Békásból: egyre több lett a kocakiránduló és a szemét, egyre kevesebb lett a "hely".





Idővel apám felfedezte a györgyfalvi erdőt és legelőt, ami most visszagondolva nem lehetett más, mint a gyűjtögetők Kánaánja. Ujjbegyni szedreket ettem az erdő faluszéli végében, hatalmas málnabokrok lepték el az irtást a falu és az erdő közt, a falu kerekes kútjától felfelé pedig kalapszám szedtünk szegfűgombát. Egyszer édesapámat a györgyfalvi asszonyok le is akarták szállítani a kurszáról, mert a szatyrai tele voltak "bolondgombával". Éppen őzláb(arató)szezon volt... Miután összeházasodtunk, M.-t is bemutattam a györgyfalvi erdőnek és legelőnek, jószívvel fogadták őt is: mindig több gomba jutott neki, mint nekem... Három évvel ezelőtt itt szedtünk több szatyor lilatönkű pereszkét. Ezért ez a mi egyik örökös "helyünk" lett. Minden vérbeli gyűjtögetőnek megvannak a maga "helyei", ahová nem szívesen viszi el rokonait, barátait sem.


Sajnos györgyfalvi "helyünk" utolsó napjait éli. Ugyanis itt halad majd Kolozsvár délkeleti terelőútja, ami a Torda-Beszterce útvonalon haladó járműveket kitessékeli a városból. Az erdőt már két-három éve tönkretették az útépítő kamionoknak szánt ipari utakkal, idén a legelőt túrták fel, erre hordják el a felesleges földet a legelő túlsó oldalán lévő gödörbe. Egyik szemem sír, a másik nevet. Mint kolozsvári lakos igazán örvendek, hogy húsz évvel a rendszerváltás után épül egy terelőút amely nem engedi majd be húsztonnás kamionok hosszú sorát a Pata utcába. Mint kolozsvári turista azonban sajnálom hogy egy újabb "helyünk" esik a civilizáció áldozatául... De azért sem adjuk fel, addig járunk, amíg újabb "helyeket" találunk magunknak.

Györgyfalvi őzlábak és hecserlik


Ha ősz, akkor Györgyfalva. Ha ősz és Györgyfalva, akkor rögtön kitör rajtunk egy atavisztikus, őseink gyűjtögető életmódjára való visszaütés, másszóval spájzolás. A hosszú, hideg tél éhhalállal fenyegető árnyéka már ott sötétlik az októberi ég alján, de délben még ránkvillantja mosolyát a Nap: szedjétek, gyűjtsétek amit egész nyáron érleltem számotokra, nekem erőm nincs sok már, tavaszig pihennem kell. A tanácsát megfogadva, mindent begyűjtünk, amit csak találunk: gombát, gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot és bogyót. Következzen most két spájzolható ajándéka a természetnek, az őzlábgomba és a csipkebogyó.



A nagy őzlábgombához kevés gomba hasonlít. Csak két rokon faj, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba téveszthető össze vele, de mindkettő ehető, ismertetőjelük, hogy jóval kisebbek az igazi, nagy őzlábgombánál. A karcsú őzlábgomba a méretkülönbségen kívül másban alig különbözik a nagy őzlábgombától. A csipkés őzlábgomba azonban halványbarnás - fehéres színű, kalapja alig pikkelyes, a széle pedig a szakadozott burokmaradványoktól csipkés, és ez a faj fű között, réten, legelőn terem. A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, szegfűgombánál alig nagyobbak, és a feltűnő nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze.


A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál. Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztésjavító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú.