
A Reál mögött, nem a Kajántói úton, hanem az egykori Steluta-kertészet szolgálati útján feltérve, szomorúan láttuk, hogy ez a gyümölcsös is a Palocsayhoz hasonló sorsra jutott. Ezen az úton azt hiszem traktorral jártam utoljára, akkor amikor iskolásként köteleztek "önkéntes" mezőgazdasági munkára menni. Tisztán emlékszem, hogy hozni hoztak minket a Stelutahoz, de érdekes módon arra nem emlékszem, hogy gyümölcsöt szedtem volna itt valaha. Melinda sem. Feltételezem, hogy a növésben lévő, kiéhezett siserehadot nem fogták be gyümölcsöt szedni, mert abból több lett volna a kár, mint a haszon, ezért inkább kukoricát szedni vittek. Az is érdekes volt, mert én személy szerint soha azelőtt kukoricát a szárán közelről nem láttam, így abból sem sok hasznuk volt, de nagy gyümölcsevő sem voltam soha, úgyhogy teljesen mindegy volt. A kukoricaszedést elég hamar, pár cső után leszoktam, mivelhogy az egyik csövet kibontani próbálva nem kukorica, hanem egy egész család egér nézett ijedten a szemembe. Hát még én. A szívem majd kiszökött a helyéről. Pedig egeret még láttam egyszer-kétszer. Tévében. Hiába na, városi gyereknek születtem, ezért őn nem vagyok hibás :). Felbaktattunk hát a bicikliket tolva egy darabig a gyümölcsös mellett, dehát milyen gyümölcsös is az: ahol még vannak gyümölcsfák, mind ki vannak száradva vagy betegek, nagy részüket pedig már kivágták és az egész domboldal egy építőtelep. Az építkezésektől a por fullasztóan kavarog a levegőben az egész környéken. Így nem volt nagy élvezet az egész biciklizés, azon kívül hogy kijöttünk a házból és mozogtunk egy keveset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése