2017. július 29., szombat

Bélai-Tátra: Késmárki-itató - Barlangliget - Fehérvíz-parkoló


 Idei, évszerint negyedik Tátra-túránk utosó napján végre eljutottunk a Tátra (számunkra) ötödik hegységébe, a Bélai-Tátrába.


A Bélai-mészkőhavasok, más néven a Bélai-Tátra tulajdonképpen a Magas-Tátra északkeleti része. Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásában található, innen Lengyelország és a Lengyel-Tátra kőhajításnyira található. A Bélai-Tátra a Lengyel-Tátra folytatásaként, 14 kilométeren, a Bialka-patak-völgy mentén terül el. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, csupán 67 négyzetkilométer, ami a teljes Tátra alig 8 százaléka.
 

 A tátrai mészkőalapon lúgos a talaj, ezért csodaszép magashegyi virágok nyílnak rajta. A legtöbb virág június-júliusban nyílik, ilyenkor gyönyörködhetünk igazán bennük. Az erdei deréce vagy (mifelénk) málnavész-virág a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj. Gyulladáscsökkentő, baktériumölő és vizelethajtó hatású, cser- és nyálkaanyagokat tartalmaz. 

 

Számomra a málnavész-virág köti össze a Tátrát a Székelyfölddel, ugyanis mindkét helyen gyakorta megtalálható gyönyörűszép hegyinövény. Sokan nem is gondolnák, hogy gyerekkorunkban TITKOLTÁK előlünk azt, hogy a Tátra is a Kárpátok része... Nekünk az iskolában még azt tanították, hogy a Kárpátok kizárólag Románia hegyei, át-átnyúlnak az ország határain, de azért a "mieink".



A tátrai források iránti tiszteletről, azoknak védelméről inkább beszéljen a fenti fénykép. Magyarországon, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint: a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad. E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is, azaz a források ex lege védettek. Sajnos az erdélyi forrásokra ez nem vonatkozik, nincs tudomásom róla, hogy Romániában lenne ehhez hasonló törvény. Pedig forrásunk van bőven, de a turisták, turistaegyesületek által kiépített forrásokat állandóan lerombolják, tönkreteszik a helybéliek.

  

A Bélai-Tátra keleti részén, a Csikó-hegy északi oldalában található Barlangliget (Tatranská Kotlina). Lehet hogy azért nem tanítottak minket a teljes Kárpátok földrajzáról, mert ez veszi körül a Kárpát-medencét? Lehet, hogy akkor a történelmet is másképp értelmeztük volna, ha jobban ismerjük a régió földrajzát?


Barlangliget közelében található a Bélai-cseppkőbarlang is (Belianska jaskyňa) melynek teljes hossza: 3.641 m; mélysége: 160 m, de mi ide most nem jutottunk el, reméljük jövőre a barlangot is meglátogatjuk.


Barlangliget: (Tatranská Kotlina) Magastátra város része Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. A Minimarketben kávét is felszolgáltak, ez igazán jól fogott a Fehérvíz-parkolóba visszavezető utunkhoz való felkészülésben. Igazán kellemes, levezető túra volt ez a Bélai-Tátrában. A túra hossza 10 km és szintkülönbsége +150 és -150 méter volt.


2017. július 28., péntek

Magas-Tátra: Csorba-tó - Jamszkó-tó - Csorba-tó


A Jamszkó-tó a Kriván-csúcs felé vezető úton található, 5 kilométerre Csorbató településtől. Kirándulásunkat a Csorba-tó partján található jelzőoszloptól kezdtük. A Kriván minden oldalról elszigetelten álló hatalmas tömege szabadon nő ki a tövében elterülő völgyekből és bárhonnan is nézzük, mindenfelől ugyanabban a jellegzetes, északnyugat felé meredeken lemetszett alakjában mutatkozik. De most ez nem a Krivánról szól...


Indulópontunk, a Csorba-tó (Štrbské pleso) a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, nem messze a Menguszfalvi-völgy torkolatától, 1346 méter tengerszint feletti magasságban. Innen, a Kempinski-szálló melletti irányjelzőtől végig a piros jelzésen haladtunk a Jamszkó-tóig.


A Vázseci-völgy a Kriván déli gerince és a Vág-völgyi-gerinc által közrefogott völgy. A völgy a Gödör-tó (Jamszko-tó) felett ellaposodik és elvész az erdőben. A Jamszkó-tó valójában a völgy szája előtt fekszik.



A Jamszkó-tó (más néven Gödör-tó) 1447 m tengerszint feletti magasságban fekszik a Vázseci-völgy szájánál, területe 0,67 hektár, legnagyobb mélysége 4,2 m. Mint legtöbb tátrai tó, ez is tengerszem, ami valójában hegységekben előforduló, általában kis kiterjedésű édesvizű tavat jelent, semmi köze sincs a tengerhez. Mivel ez a víz a gleccserek elolvadásából származik, ezért a tó vize nagyon tiszta. Ezek a tavak kivétel nélkül a jégkorszak utáni időkben alakultak ki, amikor a felmelegedés hatására, a gleccserek megindultak a hegységek oldalain. erek megindultak a hegységek oldalain. 



A hatalmas tömegű és mennyiségű jég akkor fejti ki a legdrasztikusabb hatását, amikor a hegységen belül lankásabb területekre érve lelassul. Ilyenkor a jégtömeg nyomása alatt a kőzetbe vájt mélyedés jön létre. Ezeket kárfülkéknek nevezzük. A kárfülke mélysége függ a jég össztömegétől, és a kőzet puhaságától. Minél puhább az alapkőzet, és minél nagyobb a felette elhelyezkedő tömeg, annál mélyebb lesz. Ezek lesznek a későbbiekben a tengerszemek medrei. A kárfülke addig mélyül, amíg a jég tömege növekszik fölötte. A jég olvadása közben már nem mélyül tovább. Amikor a jég már teljesen elolvad, gyönyörű kristálytiszta vizű tó marad a helyén. (wiki)


A tó keleti partján a szlovák turizmus egyik kiemelkedő alakja, Gustáv Nedobrý (1893 - 1966) építtetett egy turista-menedékházat amely 1943-ban leégett. Visszafelé újból elcsodálkozhattunk a 2004-es vihar pusztító erejében. A félelmetes sebességű szélvihar északról érkezve, a hegység főgerincén átbukva orkánná erősödött, és szinte letarolta a Magas-Tátra szlovák oldalának lejtőit. Óriási, évtizedekig kiheverhetetlen károk keletkeztek a Nemzeti Park élővilágában.


 Csorbató településre visszatérve újból megcsodálhattuk a gyönyörű Csorba-tavat, és a fölé magasodó Elülső-Szoliszkót. Kevesen tudják ma azt, hogy a csorbaiak 1860-ban szerették volna a tavat leereszteni, hogy a helyén legelőket létesítsenek...


Azt, hogy a tó ma is él, elsősorban a gömör-liptói id. Szent-Iványi Józsefnek (1817-1906) köszönhető. A tavat körülvevő birtokok ura mentette meg a tavat majd 1872-ben vadászházat építtetett melléje. 1906-ban épült fel a tó déli partján az 54 szobás Nagyszálló, ez napjainkban a Magas-Tátra egyetlen ötcsillagos szállodájaként a Grand Hotel Kempinski épületegyütteséhez tartozik.


2017. július 27., csütörtök

Magas-Tátra: Kőpataki-tó - Nagy-Morgás-hágó - Késmárki Zöld-tó



Kétautós túra volt, elsőt a Fehérvízi parkolóban, másodikat Tátralomnicon, a felvonónál hagytuk. A túra nehézsége: közepesen nehéz, sőt inkább az mondanám: számunkra nehéz.  Teljes hossz 15 km, 500 méter emelkedővel és 1.100 méter ereszkedővel. Tátralomnic (szlovákul: Tatranská Lomnica) "magashegyi üdülőtelepülés" Szlovákiában. A helység Magastátra város része az Eperjesi kerület Poprádi járásában. A Lomnici-csúcs alatti üdülő valamikor csak kis pásztorfalucska volt, ma már a Magas-Tátrának Ótátrafüreddel egyenrangú attrakciója, mintegy 1650 lakosa van. A tátralomnici sikló (kabinos felvonó) Tátralomnic és Kőpataki-tó között közlekedik, a Start állomáson keresztül.


Miután a régi Lomnici-csúcsra vezető felvonó kapacitása már nem volt elegendő az évről évre egyre növekvő számú turisták részére, új felvonót létesítettek, Tátralomnic - Kőpataki-tó között. A Kőpataki-tó így az egyik leglátogatottabb turisztikai központ lett Szlovákiában, 1.751 méter tengerszint feletti magasságban. Tátralomnictól a Start állomásig egy négyszemélyes felvonó vezet, innen tovább a Kőpataki-tóig (Skalnaté Pleso), modern 15 személyes felvonó. 


 A Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) a Magas-Tátrában, a Kő-pataki-völgy alsó részének morénái között, 1754 m tengerszint feletti magasságban található. Területe 1,23 hektár, mélysége viszont alig 2 m. A Kő-Pataki-tó közelében, 1786 m tengerszint feletti magasságban található a csillagászati és meteorológiai obszervatórium is, mely 1943-ban épült. Idáig jöttünk felvonóval, a Tátra legmagasabban fekvő vendéglőjében ittunk egy kávét és gyorsan szétnéztünk a tó környékén.



A Kő-pataki-tónak az 1937-ben elkezdett különböző megmentési munkálatok ellenére a vízszintje nagyon változó, és sajnos úgy néz ki, hogy a tó megszűnőben van. Ehhez bizonyára jelentősen hozzájárultak a környező építkezések. Az egyenként 2 eurót érő műanyag felvonókártyát leadtuk a kasszánál, és még egyszer lenéztünk a Tátralomnici felvonóállomásra.


Szelfizés és lelki felkészülés a Kő-pataki-tó fölötti obszervatóriumnál. Az igazság az, hogy itt még nem tudtuk, mi vár ránk. (Indulás után egy másik pihenőnél elhagyott bennünket egy magyar csoport. Felmentek a Nagy-Morgásra és visszafelé újból találkoztak velünk, mi akkor mentünk a legmeredekebb részen felfelé, persze eléggé kimerülten. Kitartás - mondták - érdemes felmenni, a csúcsról nagyon szép a kilátás. Erre mi azt feleltük, nem biztos hogy kimegyünk a csúcsra, hanem mellette leereszkedünk a Zöld-pataki völgybe s onnan a Biela Voda parkolóba. Megdöbbenve, kissé sajnálkozva néztek végig rajtunk: Hááát, az szép túra lesz!).


 Körülbelül ilyen lehetett a kilátás a Nagy-Morgás csúcsról is, ez a fénykép kb 100 méterrel távolabb, a Morgás-hágó alatt készült. A Kőpataki-tótól a Nagy-Morgásra vezető piros jelzésű ösvényt addig követtük, míg bevitt egy gödörbe. Itt balra elhagytuk, és a gödör füves, törmelékes aljában, végül szelíd lejtőn északi irányban úttalanul jutunk fel a Morgás-hágóra.
 

A Morgás-hágó (sedlo pod Svištovkou) (2023 m) egy széles, füves nyereg a Wéber-csúcs és a Nagy-Morgás között. Itt kezdtünk rájönni arra, hogy a képen látható Zöld-tóhoz lemenni azért mégsem lesz annyira könnyű. Ennek ellenére akkor még elnézően mosolyogtunk amikor egy másik magyar csoportbeli hölgy dicsekedve mesélte társainak, hogy ő egyszer feljött a Zöld-tó felől és helyenként láncokon kellett kapaszkodnia. Szegény, ez itt félrebeszél...


A Morgás-hágó természetes átkelési pont a Hunfalvi-gödör (D) és a Zöld-tavi-völgy (É) között. Amióta a Kőpataki-tótól a Nagy-Morgáson át a Zöld-tó katlanába átvezető, piros jelzésű Felső-turistaút (Magistrála) ösvény megépült, nyáron ez szolgál átjáróul. A képen látható vidámság még mindig nem volt tettetett: optimista hangulatban indultunk lefelé a Zöld-tó irányába.


 A Morgás-hágó az északi oldalon több mint 400 m magas, meredek lejtővel ereszkedik a Zöld-tavi-völgybe. Nem könnyű ereszkedő, annyit mondhatok. A Zöld-tótól azonban még majdnem 8 kilométerre volt a másik autónk. (Amint említettem, az útvonalat eleve 2 autósra terveztük, egyiket a Fehérvízi parkolóban, másikat Tátralomnicon, a felvonó parkolójában hagytuk).


A Morgás-hágó alatti lejtőn egy, a hágóból kiinduló tágas, sekély, legalul meredeken letörő, szakadékszerű teknő húzódik le. Mellette egy kétoldalt meredek sziklák által közrefogott, vad, keskeny szakadék nyúlik le a völgyig. A lemenet kéthatmad része lépcsőzetes szerpentines ösvényen történik.




A teljesen elütő jellegű két szakadékot széles, meredek hát választja el egymástól. Ezen lavíroztunk óvatosan lefelé. Amikor azt hittük, hogy nemsokára lent vagyunk, akkor következett az út technikailag legnehezebb része, a láncokkal biztosított vályú (!). Itt már nem nagyon nevettünk... De óvatosan, épségben lejöttünk, és ez volt a legfontosabb.


Néhány perc után ösvényünk végre bekanyarodott a Zöld-tó völgyébe, innen már jóformán vízszintben haladtunk tovább. A mély, jégvájta völgyben ráláttunk a Zöld-tóra és a tavat körülvevő fenséges csúcsokra. A menedékháztól már csak egy káposztaleves / bableves majd az autónktól csak egy esőverte 8 kilométeres bandukolás választott el. (Igaz, hogy a fáradtságtól és az esőköpenyektől "medvehangon bömbölő" dörgés néha a bandukolásunkat kocogássá változtatta.) Fáradtan, elázva értünk a Fehérvíz-parkolóba, de az élmény minden kellemetlenséget feledtetett velünk. 


U.I. Sose kérdezz elázott szlovák turistát angolul arról, hogy vannak-e medvék a környéken. A bear és a beer könnyen összetéveszthető, a kérdezett gondolkodás nélkül rávágja majd, hogy yes. Pedig igazábol nagyon kicsi a valószínűsége, hogy rendszeresen frekventált, jelzett ösvényen medvével találkozzunk a Tátrában.

2017. július 26., szerda

Lőcse - a Szepesség elfeledett fővárosa


Alacsony-Tátrából (Liptószentmiklós) Magas-Tátrába (Tátralomnic) való költözésünk napján nem kirándultunk, hanem várost látogattunk. Kötelező olvasmányaink hűtlen asszonyának városát, Lőcsét. Lőcse (szlovákul: Levoča, németül: Leutschau) ma szlovákiai város, az Eperjesi kerület Lőcsei járásának székhelye. Az egykori Szepes vármegye székhelye és legjelentősebb települése. 


A város már a 16. század első felében protestáns hitre tért. Akkoriban közel száz évig folyt az ellenségeskedés a szomszédos Késmárkkal, olyan nagy volt a mesterségesen szított gyűlölet a két város közt, hogy utólag fegyveres összetűzéssé is fajult.

 

A 15. századi Városháza a város építészeti remekei közé tartozik. Az eredeti gótikus épületet a 17. században reneszánsz stílusban átépítették. 1600 óta áll a városháza előtt a szégyen ketrece, a vasrudakból készült középkori pellengér, melyet paradox módon fém liliomok és szívek - a szerelem és ártatlanság jelképei - díszítenek, a XVI. századból származik. Ide zárták – utoljára 1850-ben – "a szószátyár, nyelves és ledérebb nőszemélyeket".


A ketrecben töltött idő a vétkes számára megaláztatást és tanulságot, az arra járók részére pedig elrettentést volt hivatott jelenteni. Ezért a büntetést vásárok idején hajtották végre, amikor a téren sok volt az ember. Az összegyűlt emberek az elítéltet általában a megvetés kifejezéseivel illették. Állítólag a nyilvános megszégyenítés ilyen formájának leggyakrabban azok a nők voltak kitéve, akik lámpagyújtás után az éjszakai Lőcse utcáin férfikíséret nélkül egyedül jelentek meg. (Forrás: Informačná kancelária mesta Levoča).



A Főtér kiemelkedő látnivalója még a 7. szám alatt álló Thurzó-ház. Az épület reneszánsz homlokzata tipikus lengyel-szepesi stílust mutat. A ház kapuja, folyosója, szobáinak mennyezete mind gótikus stílusú. A különleges sgraffitókat a múlt század elején mintázták meg, az ablakok körül pedig emberi alakok találhatóak. Az épületben ma levéltár működik. (Sgraffito: díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.)




A lőcsei Hotel Stela nevű szállodát nemcsak Lőcse, hanem egész Szlovákia egyik legfontosabb építészeti emlékeként tartják számon. A szökőkúttal is büszkélkedő terasz és átrium koronázza meg a szállodát, mely hagyományos elemekkel, eredeti építészeti jellegzetességekkel és történelmi légkörrel várja a látogatókat. A divatos belső terek és modern szolgáltatások ütős kombinációja gondoskodik az ideális szállásról. Az épület történetét a 16. századig lehet visszakövetni, bár architektúrája szerint korábbi, legalább a 14. századból származik. Eredetileg két különálló ház volt a helyén, amelyek az 1538-as tűzvészkor megsemmisültek, de 1547-ben egy épületként építették újjá. Az épület az egyik legszebb példája a lőcsei Főtér megmaradt patrícius-kereskedő házainak. A ház leghíresebb tulajdonosa Hans Schwab volt, aki 1660-ban vette meg. Hans Schwab egész Európában kereskedett, Béccsel, Pozsonnyal, Krakkóval, Nürnberggel, Magdeburggal és más európai városokkal. Forgalmára jellemző, hogy harmincadként 1000 aranyat fizetett, ami több ház értékének felelt meg. 1671-ben, az ellenreformáció idején, Hans Schwab felajánlotta saját házának több helyiségét evangélikus istentisztelet céljára.


Ezt ettünk a híres Schwab-ház vendéglőjében. A sztrapacska (kapustové halušky, strapačky s kapustou vagy strapačky) szlovák eredetű tésztaétel. A tésztája (halušky) leginkább a nokedlihez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy reszelt krumplit is tartalmaz. A „galuskára” savanyú káposztát és húst tesznek, így készítik el az igazi sztrapacskát. Sokan összekeverik a juhtúrós galuskával (bryndzové halušky), amelyben a káposzta helyett juhtúrót és a hús helyett többnyire sült szalonnát tesznek a tésztára. Vendéglőben ezeket legjobb előre tisztázni... Ez volt Lőcse másodszorra, de bármikor szívesen visszatérnék ide.


Lőcséről szálláshelyünkre érkezve, Kakaslomnic és Tátralomnic között ez a látvány fogadott. Itt voltunk megszállva: Tatragolf Mountain Resort - Termálna 38, Veľká Lomnica, 059 52 Tatranská Lomnica, Slovakia.

2017. július 25., kedd

Kis-Fátra: Fatranka-parkoló - Sutói-vízesés - Fatranka-parkoló


Amikor az Alacsony-Tátrában esik az eső, nincs más lehetőség: vagy egyéb kirándulóhelyet keresünk, vagy shoppingolunk. A legközelebbi hely, ahol csak szórványosan volt bejelölve az eső az a Kis-Fátra volt, alig 60 kilométerre Liptószentmiklóstól. Shoppingolni pedig nem akartunk :)


A Kis-Fátra (szlovákul: Malá Fatra) egy kisebb, de ugyanakkor nagyon látványos hegyvonulat Közép-Szlovákia északnyugati részén. A Kis-Fátra központi vonulata északkeleti-délnyugati irányban helyezkedik el, és szabálytalan elliptikus alakot képez. Kiterjedése hosszúságban 72 kilométer, szélessége átlagosan 16 kilométer. Magassági viszonyait tekintve a Kis-Fátra középhegységi, illetve magashegységi jelleggel rendelkezik. Felszínének legnagyobb része a legutóbbi jégkorszak idején alakult ki, amikor a hegység felső 200 méteres területét örök hó borította.


Sutó nevű faluból indultunk. "Csutova. Tót falu Turúcz Várm. földes Ura Gr. Révay Uraság, lakosai többen evangelikusok, fekszik Turánnak szomszédságában, mellynek filiája; a’ kis Tátra alatt van egy Kocziskala nevezetű nagy kőszikla, mellyben jó nagyságú üreg van; a’ kik benne kintseket keresnek, üres kézzel kéntelenek viszsza menni belőle". (Vályi András: Magyar Országnak leírása - 1796).


A Kis-Fátra hegység legmagasabb csúcsa az 1708 méter magas Nagy-Kriváň (Veľký Kriváň). Vályi András 'kintskereső' megjegyzése a 18 századból egyáltalán nem meglepő, ugyanis a középkortól az 1800-as évek közepéig a Tátra magasabb hegyeit csak nemesfémbányászok és kincskeresők járták. Leggyakrabban hiába :)


A Kis-Fátra az Északnyugati-Kárpátokon belül található, a Tátra–Fátra-vidék b7-es régióját képezi. Itt még meg kellene említeni a Vág foyót (szlovákul Váh, németül Waag), Szlovákia leghosszabb folyóját, amely itt, a Kis-Fátra mellett halad el.


A Sutói-vízesés 830 méter tengerszint feletti magasságban található, a Šútovská epigenézis természetvédelmi terület közelében. (Epigenezis = a geológiában a kőzetek ásványos összetételének megváltozása.)


38 méter magasságával ez a Kis-Fátra legmagasabb vízesése. A hegység emelkedése és a Turcsányi-völgykatlan lesüllyedése következtében alakult ki.


A Fatranka-parkoló biztonságából már nevetve gondolunk vissza a 8-9 kilométeres, közepes nehézségű túránkra, hiszen az eső végig ott lógott a fejünk fölött. A 60 kilométeres autózás végülis jó ötletnek bizonyult: szállóhelyünk, Liptószentmiklós környékén reggeltől estig esett az eső...


2017. július 24., hétfő

Alacsony-Tátra: Deménvölgy - Biela Put - Chopok-csúcs - Deménvölgy



Deménvölgy (szlovákul Demänovská Dolina) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. A község 5 kisebb településből áll, ezek: Háromforrás, Barlangok, Repiskó, Lúcski és Ragyogó.



Jasná Szlovákia legnagyobb összefüggő pályarendszerével rendelkező, 5 csillagosra értékelt síközpontja, ahol egy évben 150 napig is tarthat a hó. Nevét a ragyogó napsütésről (jasná = világos) kapta.
 

 Az Alacsony-Tátra (szlovákul Nízke Tatry) vonulata mintegy 80 km hosszúságban húzódik nyugatról keletre a Vág és a Garam folyók völgyei között. Főgerince három ponton haladja meg a 2000 méteres magasságot.


 Az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsai:
 Gyömbér (Ďumbier) (2043 m)
Chopok (2024 m)
Déres (Dereše) (2004 m)


1987-ben 81.095 hektár területen az Alacsony-Tátrát nemzeti parkká nyilvánították, szlovák rövidítése: NAPANT. 1997-ban a védett terület határai változtak és ma a 728 km2 központi részét 1 102 km2 védőövezet veszi körbe. A NAPANT így ma Szlovákia legnagyobb nemzeti parkja, igazgatósága Besztercebányán (Banská Bystrica) székel.


 Figyeljünk oda az öltözékünkre, mert a csúcsokon és a gerincen erős szél lephet meg minket még jó időben is... Elengedhetetlen kellék a viharkabát, az esőköpeny és nyilván a túrabakancs. Én hosszabb túrákra  cserezoknit és extra atlétatrikót is viszek.


A felvonó mindkét irányból felvisz a csúcsra: északról a deménfalvi Biela Put állómásról lehet feljutni 3 részletben, délről pedig (Breznó, Bystra, Tále) Krupova irányából libeghetünk fel a Chopokra. Szép idő esetén pazar kilátás tárul elénk a Magas-Tátra havas hegycsúcsaira és az Alacsony-Tátra hegyvonulataira, ilyenkor nehéz a fényképezést abbahagyni...