2009. július 31., péntek

Budapest 5: Borkatakomba



Visegrádi kirándulásunk után, péntek délután újra nagy megtiszteltetésben volt részünk, angol barátaink meghívtak vacsorázni egy "különleges" helyre. Nem ők választották ezt a helyet, hanem magyar származású németországi barátjuk, aki gyakran jár Budapestre és nagyon jól ismeri ezt a helyet. Elég sokat autóztunk, amíg kiértünk oda, de végülis érdemes volt, hiszen a budafoki Borkatakomba tényleg egy különleges hely. Reklám helyett is álljon itt teljes címe: Nagytétényi út 64, 1222 Budapest, Magyarország. Én személy szerint biztos jobban éreztem volna magam egy gyümolcslékatakombában, hiszen vezettem, így a finomabbnál finomabb borokat csak szagolgattam. Még a tradicionális lopótökből-szájbaspriccelést is almalével csinálták nálam feleségem árgus tekintete kereszttüzében. A vacsoráról azonban elmondhatom, hogy nagyon finom volt, még finomabb lehetett volna, ha Paul nem tesz annyi garlicket a tarhonyára (alsó kép). Nem a fokhagyma lángol azonban, hanem a szesz, amit a hatás kedvéért lobbantott rá a tarhonyára a szakács.

.
A menü:
.
Tokaji préselt libamájpástétom mazsolás cipóval
- és persze a hozzávaló Tokaji aszú „pipából” -
Orjaleves zöldséggel
Eszéki vegyestál faszénről, öregtarhonyával
Tanyasi saláta
Somlói galuska
.


Budafok területe Promontor néven már a Római Birodalom alatt lakott volt. Az itt letelepültek a helyi adottságokhoz igazodva évszázadokon keresztül szőlőműveléssel foglalkoztak. A török uralom alatt a környék csaknem teljesen kihalttá vált. A visszatelepülés csak a XVIII. század elején kezdődött meg, amikor Savoyai Jenő herceg jutalmul kapta II. Ferdinánd uralkodótól a ma Budafoknak, Kistéténynek, Nagytéténynek nevezett dél-budai településeket. Würtenbergből sváb parasztok, iparosok valamint a szőlőműveléshez értő földművesek települtek ide. Nekik köszönhető az itteni 250 éves borkultúra. A XIX. századvégi nagy Philoxera járvány azonban a szőlőket csaknem teljesen kipusztította. A borkereskedés azonban - mint virágzó iparág - a környéken tovább élt. Ez annak köszönhető, hogy a homoki mészkőben kiváló klímájú, bor tárolására igen alkalmas barlangokat lehetett vájni. Az így kitermelt kőzetből épült többek között a Parlament.



A Borkatakomba a "Pezsgő és Borok" városának, Budafoknak a mintegy 40 kilométernyi borpincéjéből a legnagyobb múlttal rendelkező étterem. A turizmus valamint a céges és egyéni közönség igényeihez igazodva a magyar bor- és pezsgőgyártás specialitásait mutatják itt be. Éttermeikbe egyaránt várják a magyaros vacsorákat kedvelőket valamint mindazokat akik a különleges borokhoz illő különleges ételeket kedvelik. Az étterem adottságai miatt nagy létszámú csoportok fogadására különösen is alkalmas. Az érkező vendégeket a házigazda köszönti. Az előétel elfogyasztása után a ház borásza ismerteti a világhírű magyar borokat bemutató kiállítást és a bormúzeumot. Ez a különleges adottságú étterem négy különálló helyiségből áll. (A borkatakomba honlapjáról).


Budapest 4: Visegrádi túra



Az igazság márpedig az, hogy én nem szeretek Magyarországra járni. Amikor leírom ezt magyarul, anyanyelvemen, hogy én nem szeretek Magyarországra járni, gondolom mindenki azt hiszi, hogy nem vagyok normális. Miért is kellene egy magyarnak Magyarországra járni, nem? Hiszen ez abszurdum. Nahát ezért nem szeretek én Magyarországra járni. Az abszurdumok miatt. Mert valamikor egyesektől erőszakkal elvették Magyarországot, másoktól nem. Tőlem igen. Azok pedig, akiktől nem, azok nem tartottak ki azok mellett akiktől igen. És most övék Magyarország. Hát most lassan száz év után azt mondom: tartsátok meg magatoknak a ti Magyarországotokat. Olyan lett, amilyet csináltatok belőle a NEM-eitekkel. Ezért nem szeretek hozzátok járni. (A feleségem azonban igen. Ezért aztán járunk...)
.
.


Szerencsére az utóbbi száz év történelmében nem is történt olyasmi, amit irigyelnék a "modern" Magyarország lakóitól. Ötvenhatot kivéve. Sem Horthyt, sem Rákosit, sem Kádárt, még Orbánt és Gyurcsányt sem irigylem. Sem a zsidózást, sem a cigányozást, sem a románozást nem irigylem. Ami pedig azelőtt történt, az viszont enyém is, bármennyire NEM szeretik a "magyarok". Így van ez Visegráddal is. Régóta szerettük volna megnézni a visegrádi várat, csakhogy soha nem volt rá alkalmunk rá mostanáig. Most végre eljött ennek is az ideje. Három napig készültem térképpel, google útiránnyal és fórumozással. Péntek reggel indultunk.
.
.
Visegrád (németül Plintenburg) város Pest megyében, a Szentendrei kistérségben. Magyarország egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő. A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a 11-es főúton 42 km.) Egy óra alatt megérkeztünk. Az út maga is kellemes volt odáig, Szentendrén, Leányfalun és Tahitótfalun át vezetett. Útközben (sajnos nem fényképeztem le) láttuk az Üvegtigris alteregóját, a Fapuma nevű büfét.
.
.
A (állítólag tévesen) Salamon-toronynak nevezett nagy lakótorony a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a fellegvár hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfal. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került, az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.


1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes Krónika. A királyi házat I. (Nagy) Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. 1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei.
.


A királyi palota egyik földszinti termében található az a viaszkiállítás, amely a Visegrádi találkozó vacsorajelenetét dolgozza fel bemutatva a korábbi viseleteket és étkezési szokásokat. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg az osztrák kereskedők ellenében. Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte. Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, , Lech Wałęsa és Antall József.
.

.

Magyarországon az 1870-es években indult meg az első kisvasutak építése. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer km vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Az 5,3 kilométer hosszú visegrádi Dunapartot az Apátkúlti völggyel összekötő erdei vasutat 1921-ben helyezték üzembe és 1932-ig működött. Számunkra igen érdekesnek tűnt, hogy ennek a vasútnak volt egy Kincses Kolozsvár nevű állomása, amelynek helyére most egy emléktábla hívja fel a figyelmet.

2009. július 30., csütörtök

Budapest 3: Velencei tó



A szerdai garden-partyról annyi kaja megmaradt, hogy Kirkiék megkértek csütörtökön, menjünk ki velük Velencére segíteni elfogyasztani. Velencén van nekik egy kis nyaralójuk a tizenvalahányadik utcában. Nem is kellett kétszer hívni minket, kapva kaptunk az alkalmon és egy-kettőre náluk voltunk Budán. Onnan kicsit lassabban ment a továbbindulás hiszen egyesek csak akkor keltek fel, de dél körül valahogy elindultunk Velencére. Ahogy megérkeztünk le is mentünk fürödni a tóra, csak azután kezdtünk neki a sütögetésnek.
.

A Velencei-tó Magyarország második legnagyobb természetes tava. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan az ország legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike. Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava: a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is. A Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag, kiváló vize a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A fürdésen kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmas.




Velence a Buda és az Adriai-tenger között futó fő kereskedelmi út mellett feküdt, így már a római korban komoly településnek számított a Savaria és Aquincum között futó hadiúton. A középkorban valószínűleg székesfehérvári épületeken dolgozó olasz mesteremberek éltek itt. A település legrégebbi temploma az 1690 körül épült református templom. Az 1930-as években a község, Gárdonyhoz hasonlóan, üdülőfaluvá vált, komoly fejlődésnek indult. Az 1970-es években ismét fellendülő Velencén épült meg az ország első Ifjúsági és Kiránduló Központja. 2004-ben városi rangot kapott a település. A Velencei Nyári Zenés Esték sorozatában, nagysikerű zenés előadások, nemzetközi néptáncestek, külföldről is érkezett fúvós-együttesek, mazsorettek szórakoztatják a művelődni, kikapcsolódni vágyókat. (velence.hu)

A fürdés csodák csodájára igazán jólesett, ahhoz képest, hogy utoljára amikor itt voltam megfogadtam, hogy soha többé nem jövök ide. Akkor nagyon sokan voltak a parton is, a vízben is, most pedig egészen tűrhető volt. A víz pedig fantasztikus volt: meleg és aránylag tiszta. Fürdés után elkészítettük a tegnapi gardenpartiról maradt húsokat és a legnagyobb étvággyal fogyasztottuk el. Utána még egyszer lementünk fürödni. Egyszóval igazán kellemesre sikeredett ez a nap, annak ellenére, hogy egyetlen sógornőm agyonhisztizte magát.

2009. július 29., szerda

Budapest 2: Kierkegaard-party


A cím esetleg megtéveszthet egyeseket, Kierkegaard "magányos" filozófust csak a hatás kedvéért említettem, tulajdonképpen a helyes cím Kirki-garden-party kellett volna legyen. Kirkinek szólítjuk ugyanis M. egyik legközelebbi és legközvetlenebb unokatestvérét, Kirkósa Pétert. Péter és felesége, Tündi mindig annyira kedvesek velünk, akárhányszor Budapestre jövünk mindig meghívnak magukhoz enni-inni és beszélgetni. Most is ez történt, ugyanakkor a M. másik unokatestvérét Katona Pétert is meghívták az ő Paul barátjával együtt. Igazán jól éreztük magunkat, rövidesen miután odaértünk, amolyan terülj-terülj-asztalkám kerekedett.


Péter garden-partyja általában magába foglalja a kerti sütés-főzést. Zárójelben említeném meg, hogy tavaly ilyenkor itt ettem életem első és legfinomabb bográcsgulyáslevesét. Most is az lett volna az első opció, de Tündi annyi előételt és finomnál finomabb salátát készített, hogy "csak" egy hatalmas flekkensütés lett belőle. Szerencsére eszünkbe jutott, hogy hoztunk Kolozsvárról miccset is, így azt is vittük magunkkal Kirkiékhez és asztalra is került. Mindenkinek ízlett, még az angol vendégeknek is. A legjobban csúszott mellé a szekszárdi rosé, melynek készítése során a kékszőlők fehér mustját a vörösborokénál jóval rövidebb ideig áztatják a törkölyön. Az a tény, hogy a világ bortermelésének mindössze 3-4%-át teszik ki a roséborok, mindenképpen jelent valamit és ez a mennyiség fedezi is a borisszák éves szükségleteit.


S akkor most következzen a miccs elkészítésének módja. Hozzávalók 20 adaghoz: 1 kg marka- és birkahús keverve, 50 gr fokhagyma, egy darab csípőspaprika, 3 gr. bors, 5 gr. porrátört csombor, 5 gr. ízesítő, 100 gr. csontlé, 25 gr. só, 15 gr. szódabikarbonát. Egyes receptek szerint birkahús helyett kisebb mennyiségű sertéshús is használható. Az összevagdalt húst sűrű szitájú őrlőn átőröljük, sóval, borssal összekeverve jól összegyúrjuk. Középen lyukat hagyunk, ide tesszük a szódabikarbonátot és az ízesítőt. Forró csontlével leöntjük, amibe már belefőztük a csípőspaprikát. Újból összegyúrjuk, amíg a hús összeáll. Hideg helyen hűtőszekrényben tartjuk 24-30 órán át. Utána mititei alakban rostélyon megsütjük. Forrón, mustárral vagy szalmakrumplival fogyasztjuk. Sört vagy vörösbort iszunk hozzá.

2009. július 28., kedd

Budapest 1: Long time no see



Nyilván ez amit a címben leírtam nem feltétlenül igaz, hiszen nem is olyan rég (tavaly ilyenkor) látogattunk Budapestre utoljára, így tehát idén mehettünk volna városnézni máshova, dehát ez van... Cara cognatio. Ugyanakkor a Carpe Diem elvével folytatva, nem tehettük meg azt, hogy ha már itt vagyunk, ne figyeljünk fel olyan helyekre, amelyek mellett többször is elmentünk amikor itt voltunk, ám most felfigyeltünk rájuk. Másnap miután megérkezünk, elindultunk könyvet vásárolni a Rákóczi úton lefelé ... majd a Corvin áruház után felfigyeltünk egy kaszárnyaszerű épületre, amelyről eddig fogalmunk nem volt, hogy mi. Hát a Szent Rókus Kórház volt, Európa egyik legrégebbi, legnevesebb egészségügyi intézménye:



"Egyike azoknak a kórházaknak, amely megélve két évszázad történelmi viharait máig megmaradt és ma is az ápolás és gyógyítás szolgálatában tevékenykedik és fog tevékenykedni továbbra is az új elvárásoknak megfelelően." (rokus.hu) A fenti képen látható templom a Szent Rókus kápolna. Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestis-járvány megszüntetése végett 1711 tavaszán Istennel engesztelő szószólóul és védőszentül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta. Majd ugyanaz a tanács fogadalmat tett, hogy évenként a városháza előtt emelt Szentháromság-oszlopnál a Szentháromság vasárnapját megelőző szombaton, továbbá Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália ünnepének vigíliáján ájtatosságot tart és böjtöl vezeklésül és engesztelésül, ugyanis a város lakossága élni akar, és nem elpusztulni. Végül az evangéliumra fogadkozva megígérte, hogy Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére kápolnát emeltet és oda a két védőszent ünnepén processziót tart és a kápolnában misét mondat. Tehát valamikor ilyen várostanácsok is voltak???

Még egy érdekes helyen jártunk el sétáink során: a Hermina út 9-15 előtt. Az épület nekem nagyon megtetszett. A Városligeti Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, legalábbis honlapjuk szerint családi házas környezetben, szép régi szecessziós stílusú épületben a Városliget mellett található. Az épületet 1902-ben Baumgarten Sándor építész tervei szerint szecessziós stílusban építették a Fischoff-féle vízgyógyintézet volt területén. Ebben az intézményben volt a polgári iskolai tanítóképző, a gyakorló felsőbb leányiskola, és az Apponyi Kollégium. Ide járt Arany János unokája Széll Piroska és Benedek Elek két lánya Benedek Mária és Benedek Flóra. Hermina különben - akiről az utcát elnevezték - annak a József nádornak a második felesége, „aki Habsburgnak született, és magyarnak halt meg”. Hermina Amália Mária főhercegnő (1817–1842) később egy prágai apácakolostor főnökasszonya lett.


És még el kell dicsekednem vele, hogy többszörösen visszaesőleg voltunk fenn a budai várban a Hiltonban :O. Ami nem semmi, hiszen oda csak olyan sorompókon keresztül lehet bejutni, ahonnan visszafelé nem lehet kimenni csak a Hilton recepcióján lepecsételt kártyával. Mindezt azért tehettük, mert M. egyik unokatestvére volt ott megszállva. Az ötcsillagos Hilton Budapest hotel 1977 január 1-én nyílt meg a Budai Várnegyedben. A szálloda helyén 1250 körül a domonkosok építették fel rendházukat, templomukat, melyeknek maradványai - kolostorkerengő, templom és torony - a mai épületben láthatók. Az egykori szentélyben Julianus és Gellért barátokra emlékező szoborcsoport áll. A szálló főhomlokzataként a XVIII. század végén, kései barokk stílusban emelt és a II. világháború pusztításaiban is megmaradt egykori jezsuita kollégium főfala szolgál. E mögé épült a szálloda. A patinás luxusszálloda első osztályú szolgáltatásokkal és exkluzív felszereltséggel várja a Budapestre látogatókat. Épületének modern falai történelmi romokra épültek, harmóniát teremtve a múlt és a jelen építészeti stílusai között. Hát én ránézésre nem estem hasra tőle. Vagy ahogy Kurt Vonnegut egyik főhőse mondaná: ez a Hilton sem írná meg Beethoven kilencedik szimfóniáját.


2009. július 3., péntek

Wie geht's, Wartburger?



M. vette észre a Reál parkolójában. Amikor megláttam, a hideg végigfutott a hátamon és lábaim elgyengültek. Nem mondhatom, hogy első szerelem volt akkor, amikor 1800 német márkáért megvettem, inkább "ha nincs ló jó a szamár is" alapon került hozzánk, de hát ő volt az első szamarunk. És igazán jó szamár volt mindvégig, amíg divat és nagyzolás miatt el nem prédáltam. El lehet képzelni milyen autó lehetett, ha huszonkét évesen még vásárolni viszi jelenlegi tulajdonosát. A festés rajta az a gyári festés most is, amivel eladtam, rozsda is alig van rajta. Isten látja lelkem: nem sajnálom hogy eladtam - hisz azt szeretném, hogy a jelenlegi tulajdonosa használja és becsülje meg minél tovább - de azért kicsit mégis felkavart ez a találkozás. Végülis ez volt az első autónk...
.

Olyan emberek tanítottak meg örvendeni ennek a keletnémet autógyártás gyöngyszemének, akik sajnos már rég nincsenek köztünk. Nem is emlékszem mindegyikükre, viszont nem felejtem el Kiss bácsit a Maxim Gorkij utcából, sem a zilahi Osváth Laji bátyámat, sem Marcel Aronescu szomszédomat. Mindannyiuk bátorított és gratulált ahhoz, hogy jó vásárt csináltam, mindannyiuk olyan tanácsokkal látott el, amiknek éveken át hasznát vettem. Így utólag is köszönöm nekik. Osváth Lajosról el kell még mondanom, hogy huszonvalahány éven át olyan Trabant-tulajdonos volt, aki két karosszériával és négy motorral másfélmillió kilométert tett meg. Ő mondta ezt nekem, és semmi okom sincs kételkedni benne. Ő mutatta meg nekem, hogyan kell a három platinát állítani villanykörtével. Apám unokatestvérét, Ilut vette feleségül, így került még annakidején apámmal rokonságba, rendszerváltás után néhány évvel kiköltöztek Magyarországra, de ott nem találta a helyét és hazajött a Meszesre (ott volt hétvégi házuk) meghalni. Egyszerre temettük anyósával, Ilonka nénivel (Manci nagyanyám nővérével). Isten nyugtassa őket, és Isten éltesse a Wartburgert.